Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

76 792. szám. a javaslat intentióinak is megfelel akkor, ha a férjnek, illetőleg az atyának intézeti tagsága a 7. és 8. §-on alapuló törlés, állampolgárság elvesztése, büntető vagy fegyelmi ítélet következtében szűnt meg. Ellenben nem állhat meg akkor, ha a férj, illetőleg az atya munkaképtelenség okából volt törölve az intézeti tagok sorából; mert hiszen az intézetnek egyik főfeladata éppen az, hogy az ily tagok családján segítsen. Akár élvezte maga az elhalt munkaképtelen ügyvéd a 14. §-ban megállapított ellátást, akár nem élvezte azért, mert a ti3 évi várakozási idő nem telt el vagy a javaslat 20. §a értelmében az ellátásról a saját személyére nézve lemondott, volt feleségét és gyermekeit ellátásban kell részesíteni a 15. és 16-ik §-ok megfelelő alkalmazásával. Ezt fejezi ki a 17. §. első bekezdése. A szövegben a 15. és 16. §-ok megfelelő alkalmazására történt utalás annyit jelent, hogy az ott megállapított szabályok nem szószerinti értelmükben, hanem az eset különleges körülményeinek megfelelő változtatással értendők. Ehhez képest a 15. § 1. pontjában és a 16. §. 2. pontjában megkívánt öt évi várakozási idő alatt nem a férj, illetőleg atya halálát, hanem a munkaképtelenség okából való törlést közvetlenül megelőző öt évet kell érteni. A 15. §. 2. pontjában megállapított szabály megfelelő alkalmazása pedig abban fog állani, hogy a házasságnak nem kell szükségképen a férj intézeti tagsága alatt két évig tartania, hanem e tekintetben a munkaképtelenség okából történt törlés után következő idő is számit; azt azonban, hogy a házastársak a férj halála idejében együtt éljenek, önként érthetöleg ebben az esetben is meg kell kívánni. A 17. §. második bekezdése kimondja, hogy az ügyvédi lajstromból munkaképtelenség miatt történt törlést közvetlenül megelőző két éven bel il kötött házasság a 15. §. második bekezdésében emiitett nőt nem jogosítja az ellátásra. A contrario tehát következik ebből, hogy a 15. §. első bekezdésében emiitett özvegy ily esetben igen is követelhet ellátást. Hogy a javaslat a 15. §. második bekezdésében említett nőt ebből kizárja, ennek indoka az, hogy az ily nőről való egyáltalán csakis humanitárius szempontok által indokolható gondoskodást erre a körre is kiterjeszteni messze vezetne. Épp igy nem igazolható azoknak a gyermekeknek ellátása sem, a kik a munkaképtelenség okából való törlés után kötött házasságból szármázlak ; mert lehetőleg korlátozni kell azt, hogy a munkaképtelenség miatt már törölt tagok is ujabb terheket háríthassanak az intézetre. A 18. §-ho0. Az elhalt intézeti tag után kiszolgáltatandó ellátási összeg a dolog termé* szete szerint azt fogja illetni, a ki a 15. vagy 16. §. szerint ellátásra jogosult. E §-ok értelmében addig, mig ellátásra jogo-rult nő van, a gyermekeknek az intézettel szemben ellátásra igényök nincsen, a 15. §. utolsóelőtti bekezdése értelmében azonban a jogo-ult nő a neki járó ellátásban az intézeti tagnak ellátásra jogosult gyermekeit részesíteni köteles. A 16. §. második bekezdése szerint pedig, ha több gyermek van, a nekik járó ellátási összeg valamennyit együttvéve illeti meg. E szabályok a gyakorlati élet rendszerint előforduló eseteiben teljesen megfelelnek a szükségletnek, a mennyiben az elhalt intézeti tag után özvegye ettől származó gyermekeivel maradt hátra, vagy csupán ugyanegy anyától származó gyermekek vannak ellátásra jogosítva.. Ilyen esetekben az ellátási összegnek- az