Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.
Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről
792. szám. 63 azt következtetni, hogy a járulékok nem fizetése miatt bekövetkezett törléssel a tagnak e hátralékok megfizetése iránt fennálló kötelezettsége különben megszűnnék, ha az uj felvételt nem kérelmezi. A tagnak ezt a kötelezettségét a törlés nem érintheti s annak teljesítésére az illető kamara a törölt tagot végrehajtás utján a rendes elévülési idő alatt a törlés után is szoríthatja. Másik, és pedig a legsúlyosabb következménye a törlésnek, hogy a törölt tag a törlésig befizetett intézeti járulékait elveszti s az ezen befizetések alapján az intézettel szemben esetleg már megszerzett várományi jogai végkép elenyésznek (v. ö. 22. §.), ugy, hogy azok az ügyvédi lajstromba történt uj felvételével sem élednek fel, hanem az intézeti tagság az uj felvétellel újra kezdődik és pedig akként, mintha a lajstromból törölt ügyvéd előbb nem is lett volna tagja az intézetnek (8. §. első bekezdésének második mondata). Ez az intézkedése a javaslatnak szükségszerű folyománya annak, hogy az ellátási igénynek mellőzhellen előfeltétele, hogy a tagság az ellátás alapjául szolgáló esemény bekövetkeztéig szakadatlanul tartson (v. ö. 14. §. 2. pontja, 15. §., 16. §.). A törléssel az intézeti tagság megszűnik s így az uj felvétel esetében a törlést megelőző időre nézve nincs többé meg annak folytonossága. Az intézet sikeres működése a törlésnek ezt a sanctióját nem nélkü'özheti s tekintettel egyfelől a fizetésre engedett hosszú határidőre, másfelől arra, hogy a köztisztviselők nyugdíjigénye is a szolgálatnak hasonló folytonosságától függ, a szóban forgó intézkedés ellen kifogást tenni nem lehet. A tagok a törlésnek fentebb említett következményeit, ellenkező szabály hiányában, könnyen elkerülhetnék, ha a járulékok nemfizetése miatt fenyegető törlést a kamarai tagságról való önkéntes lemondással előzik meg. Ennek elhárítására a javaslat (8. §. második bekezdése) kifejezetten rendeli, hogy azokat a következményeket, a melyekkel az intézeti járulékok nemfizetése okából bekövetkező törlés jár, alkalmazni kell arra a volt intézeti tagra is, a kinek ügyvédi kamarai tagsága lemondás következtében szűnt meg. Ehhez képest a lemondó tagnak is a lemondásig felmerült összes hátralékait uj felvételét megelőzőleg ki kell fizetnie s az ő intézeti tagsága is az uj felvétellel fog kezdődni. Igaz ugyan, hogy ezek a következmények nemcsak azokat fogják érni, a kik in fraudem legis az intézeti járulékok nemfizetése okából bekövetkezhető törlést kívánnák a lemondással elkerülni, hanem azokat is, kik a lemondással ily czélt elérni nem kivannak; ámde ezekre nézve az érintett következményeket megállapító rendelkezések alkalmazása rendszerint nem jár súlyosabb eredménynyel, mint a lemondás e szabályok alkalmazása nélkül is járna; mert ily tagoknak többnyire nincsenek a korábbi tagság idejéből fenmaradt hátralékai és igy az uj felvételnél a 8. §. első bekezdésében megkívánt kellék nem fogja felvételüket megnehezíteni; az a szabály pedig, hogy intézeti tagságuk is az uj felvétellel fog kezdődni, az intézeti tagság folytonosságának a lemondással beállott megszakadása folytán különben is már a 14—16. §-ok alapján alkalmazást nyerne rájuk. Ennélfogva a szóban forgó rendelkezés ezeknek helyzetét súlyosbítani nem fogja 1 Az ügyvédkedés megszűnésének egyéb eseteire vonatkozólag (v. ö. 1874. évi XXXIV. t. ez. 34. §) a javaslat nem vett fel olyan rendelkezést, a milyet a 8. §. utolsó bekezdése az ügyvédkedésnek önkéntes lemondással történő megszűnése esetére megállapít. Nem is említve az ügyvédkedésnek elhalálozással történő megszűnését, mely a javaslatban mint az özvegy és a gyermekek ellátási igényének egyik előfeltétele van megállapítva s melyre nézve a 8. §-ban érintett kérdések fel sem merülhetnek, a megszűnésnek itt szóba jöhető egyéb eseteire nézve ily rendelkezésre szükség nincs.
