Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

62 792. szám. enged a kir. curia ügyvédi tanácsához. E jogorvoslat azonban önként érthetőleg nemcsak a kamarai tagot fogja megilletni, hanem a kamara érdekeinek képviseletére hivatott kamarai ügyészt is s helye lesz annak, nemcsak a törlést kimondó, hanem a törlést megtagadó határozat ellen is. A törlést nemcsak jogként, hanem kötelességként állapítja meg ajavaslat a kamarára nézve, mert ha a kamara törlési jogával élni nem kivan, módjában áll a javaslat 6. §-a értelmében a fizetni nem tudó lagot a fizetés alól felmenteni s ezzel a törlést elhárítani. Oly esetben azonban, a midőn a felmentésre különös méltánylást érdemlő okot nem talál, a többi kamarai tag érdekeinek védelme szempontjából szükséges, hogy a kamara az illető tagot az ügyvédi lajstromból törölje, mert ellenkező esetben, ha a kamarák ezt a szabályt enyhén alkalmaznák, esetleg a kamara vagyoni helyzetét oly állapotba juttathatnák, hogy az sem önkormányzati feladatainak, sem az intézet irányában fennálló kötelezettségének nem volna képes eleget tenni. Egyébiránt a részletes szabályokat s nevezetesen a törlési eljárást az alapszabályok fogják megállapítani, Azt a súlyos következményt, mely a járulékokat nem fizető tagot a 7. §. szerint éri, enyhíti a javaslat azzal is, hogy az érintett okból törölt tagot nem kívánja az ügyvédi pályától végleg elzárni, hanem módot nyújt neki arra, hogy kötelezettségeit utólag még a törlés után is teljesíthesse, mely esetben az ily tag akár a törlést kimondó, akár más kamarának ügyvédi lajstromába újból felvehető. A törlés azonban önként érthetőleg nem lehet minden következmény nélkül. A törölt tag helyzetének szükségképen súlyosabbnak kell lennie, mint az oly tagénak, a ki a törlés előtt tesz eleget kötelezettségeinek, mert különben a törlés lehetőségében nem lenne meg az a kényszerítő erő, melylyel a kamara a fizetésben vétkesen hanyag tagjait a kötelességek pontos teljesítésére szoríthatja. Első ily következménye a törlésnek, hogy a törölt tag az ügyvédi lajstromba csak akkor vehető fel, ha nem csupán azt az intézeti járulékot, ennek késedelmi kamatát és a felmerült költségeket fizeti le, a melynek nem fizetése miatt a törlés folyamatba tétetett, amelynek lefizetésével azonban a törlést a 7. §. utolsó bekezdésében érintett időpontig még elháríthatta volna, hanem a törlés jogerőre emelkedéséig felmerült összes hátralékát, tehát még azokat az intézeti járulékokat, ezek késedelmi kamatait és az ezekre vonatkozó költségeket is lefizeti, a melyekre nézve a törlési eljárás megindításának előfeltételei abban az időben még nem állottak fenn. Az uj tagságot tehát nem szabad a korábbi tagság idejéből fenmaradt tartozással megkezdenie; e nélkül a kamara könnyen juthatna a legrövidebb idő alatt ismét abba a helyzetbe, hogy az újonnan felvett tag ellen a fenmaradt korábbi tartozások miatt törlési eljárást lenne kénytelen újból folyamatba tenni. Hogy melyik kamaránál kell a hátralékokat lefizetni s hogy e hátralékok melyik kamarát fogják illetni, ezt a javaslat nem mondja meg; de ez nem is szükséges, mert annak, hogy melyik kamaránál, nevezetesen az újonnan felvevő, a törlést kimondó vagy annál a kamaránál, melynél adós maradt, fizeti-e le tartozását, nincs különösebb jelentősége, minthogy azt, hogy összes hátralékát kiegyenlítette, minden esetben igazolnia kell a tagnak azon kamara előtt, a melynél az uj felvételt kérelmezi. A mi pedig azt a kérdést illeti, hogy a hátralékok melyik kamarát fogják illetni, erre nézve kifejezett rendelkezésre azért nincs szükség, mert az általános elvekből okszerüleg következik, hogy e hátralékok csak azt a kamarát fogják illethetni, a melynek a tag azokkal adósa maradt. Abból, hogy a javaslat az uj felvételt a törlés jogerőre emelkedéséig felmerült összes hátralékok lefizetésétől teszi függővé, önként érthetőleg nem lehet