Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

792. szám: 61 következik abból, hogy a kamarának költségvetésében a hiányzó járulékok fedezetéről évről-évre kell majd gondoskodni. Az azonban, hogy a kamara ugyanazt a tagot évről-évre folyton felmentse a fizetés alól, ezáltal nem esz kizárva. Azt, hogy mikor forog fenn a felmentést igazoló különös méltánylást érdemlő ok, az esetek különbözősége miatt nem lehet eleve meghatározni, ennélfogva helyesebb azt a kamara választmányának méltányos belátására bizni. Ez a kifejezés »fizetni nem tudó tag« önként érthetőleg nem jelenti a műszói értelemben vett fizetésképtelenséget, hanem csupán azt feltételezi, hogy a tag a fenforgó körülmények között saját megélhetésének veszélyeztetése nélkül nem képes fizetési kötelezettségét teljesíteni. Minthogy az intézet kötelezettségeinek csak úgy felelhet meg, ha a mathematikai alapokon kiszámított bevételei teljesen és pontosan befolynak, a fizetni nem tudó tag felmentésével eleső járulékot nem lehet az intézettől elvonni, hanem ezt a terhet a felmentést kimondó ügyvédi kamarára — a többi tagok összességére — kell hárítani. Erre. való tekintettel esetleges kételyek kizárása végett világosan kimondja a javaslat, hogy a kamara a felmentett tag intézeti járulékáért az intézettel szemben felelős marad (u. n. egyetemleges teherviselés elve), ' A 7. és 8. §-hoz. Az intézet sikeres működésének előföltétele, hogy az összes tagjai után járó járulékok az intézet pénztárába pontosan befolyjanak. Ebben az irányban kellő biztosítékot nyújt a javaslat az által, hogy a járulékok beszolgáltatásáért az intézettel szemben magát az ügyvédi kamarát teszi felelőssé. Ámde a kamara ennek a kötelezettségének csak úgy fog eleget tehetni, ha viszont a tagokkal szemben az ő részére is kellő biztosíték állapittatik meg arra nézve, hogy a tagokat terhelő jövedelmei szintén pontosan befolynak. Az, hogy a kamara a tagoktól a járulékokat végrehajtási úton hajthatja be, magában véve erre a czélra még nem volna eléggé hatályos eszköz; mert a végrehajtás nem mindig jár eredménynyel s nem volna méltányos, sőt esetleg a kamarára nézve elviselhetetlen lenne, ha a fizetni nem tudó kamarai tagokra eső intézeti járulékok fizetése a kamarának állandó és el nem hárítható terhe maradna. Az említett czélra egyedül hatályos eszközül csakis az mutatkozik, ha a törvény jogot ad a kamarának arra, hogy fizetni nem tudó tagjait az ügyvédi kamara tagjai közül kizárhassa és ily módon az erre eső járulékok terhét magáról elháríthassa. Ez a súlyos következménye a járulékok nem fizetésének természetszerűleg csak azokat érheti, a kik vétkesen nem teljesitik ebbeli kötelezettségüket, a kikre nézve tehát nem forog fenn oly különös méltánylást érdemlő ok, a melyre való tekintettel a kamara a fizetni nem tudó tag járulékainak megfizetését magára vállalni kész. A javaslat a járulékfizetésnek érintett súlyos sanctióját lehetőleg enyhiteni kívánja azzal, hogy a fizetésre megfelelő hosszú határidőt enged, nevezetesen a kamarai tagok közül való törlést csak abban az esetben engedi meg, ha a tag intézeti járulékát az esedékesség napjától számított két éven belül nem fizeti le. Sőt a törlés mellőzését kötelezőleg szabja meg abban az esetben is, ha az intézeti tag a fizetésre engedett két év eltelte után ugyan, de a törlés jogerőre emelkedése előtt intézeti járulékát, a késedelmi kamatot és az esetleg felmerült költséget lefizeti. Á javaslat továbbá a törlés tárgyában hozott határozat ellen jogorvoslatot