Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

792. szárh. 55 tehertől és vele nagy igazgatási költségtől menti fel, addig másfelől megóvja a kamaráknak tagjaik felelt gyakorolható autonóm joghalóságát. E szabályozás folyományaként a kamarát illeti meg a javaslat szerint az a jog is, hogy méltánylást érdemlő esetekben fizetni nem tudó tagjait saját költségvetése terhére az intézeti járulékok fizetése alól felmenthesse (6. §.), és hogy végső esetekben a tői vényes maximalis határidőben nem fizető tagot az ügyvédi lajstromból törölje (7. §.). A kamara választja az intézeti közgyűlés tagjait is, azoknak kivételével, a kik tisztviselői állásuknál fogva tagjai a közgyűlésnek. Az ügyvédi kar tehát kamaránként vesz részt az intézeti közgyűlés megalakításában és mindenkori megujitásában és pedig oly elvek szerint, a melyek mellett egyfelől megóvatik az a szempont, hogy az ügyvédi kar a maga egészében befolyást nyerjen választolt, képviselői útján az intézet ügyeire, másfelől biztosítva marad az a követelmény is, hogy az egyes kamarák tagjai minden esetben számarányuknak megfelelő képviseletei nyerjenek az intézet közgyűlésében, a nélkül azonban, hogy a legnagyobb számú tagokból álló budapesti ügyvédi kamara túlsúlyra juthatna a többi kamarák felett (10. §. harmadik bekezdése). Érintetlenül marad a kamara hatásköre annyiban is, hogy az ügyvédnek a lajstromból való s az intézeti tagságra is kiható törlése általában, de különösen az intézeti tag ellátásának feltéleléül megkivánt munkaképtelenség okából való törlés vagy felfüggesztés is a kamarát fogja megilletni (14. §.). A kamarák végre az intézet adminislratiójában közreműködnek a tagok névjegyzékének összeállitása s az azokban bekövetkező változásoknak kimutatása útján is (25. §.). Az intézetet ekként megszabott szervezetében a javaslat az igazságügyminisler főfelügyelete alá helyezi (27. §.). V. Az intézet által a tagok szolgáltatásai fejében ellenszolgáltatásként nyújtandó ellátás, a jogosultak körét ós az ellátás előfeltételeit illetőleg a következő alapelvek szerint van szabályozva. Ellátás jár a következő személyeknek: 1. magának az intézeti tagnak munkaképtelensége esetében (14. §.); 2. az elhalt intézeti tag hátrahagyott családtagjainak (özvegyének, volt nejének és gyermekeinek, 15—18. §§.). Az intézeti tagot magát megillető ellátás tisztán rokkantsági ellátás; csak munkaképtelenség esetében, vagyis — a mint a javaslat tüzetesen mondja — oly esetben jár a tagnak, midőn az ügyvédség gyakorlatára betegség vagy testi fogyatkozás miatt tartósan vagy végképen képtelen és ez az ügyvédi kamarának az ügyvédi lajstromból való törlést vagy az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztést kimondó jogerős határozatával van konstatálva. A javaslat tehát nem fogadta el az ellátásnak azt az alapját, mely a köztisztviselők nyugdíjazásánál van megvalósítva, melynél fogva az, a ki bizonyos meghatározott magasabb életkort elért vagy bizonyos számú szolgálati éveket eltöltött, munkaképességére való tekintet nélkül jogot nyer a nyugdíjazásra. Az ellátás eseteinek ily széles körre kiterjesztése az ügyvédi pálya sajátlagos természetére való tekintettel nem mutatkozik feltétlenül szükségesnek. Az ellátásnak az az összege, a melyet az intézet magoknak az intézeti tagoknak nyújthat, még az ellátási eseteknek a legszűkebb körre szorítása mellett sem emelkedhetik oly magasra, hogy egyenértéke vagy pótlása lehetne annak a jövede'emnek, a melyet az ügyvéd az ügyvédi gyakorlatról való, az ellátás előfeltételéül szükségképen megkívánandó lemondásával elveszít. Ennélfogva még ha az ellátás az érintett esetekre kiterjesztetnék is, hacsak kötelezővé nem tétetnék