Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

66 792. szám. azokban az esetekben az ügyvédi gyakorlat abbanhagyása, nem valószínű, hogy az ügyvédek legnagyobb része az intézettől nyerendő — a kiterjesztés folytán még szerényebb — ellátásért hajlandó volna ügyvédi gyakorlatát önként abbahagyni. Csakis a vagyonilag jól situált és általában az oly ügyvédeknek válhatnék tehát ez előnyére, a kik az ügyvédi gyakorlat folytatására reá nem szorulnak s ezért vagy bármi más okból az attól való visszavonulásra határozták el magukat. A szegényebb, vagyis épp az ellátásra reá szoruló ügyvédek érdekeinek e szerint ez a kiterjesztés nyilván nem tenne szolgálatot és pedig annál kevésbbé, mert az ellátási esetek ily messzemenő kiterjesztése szükségképen maga után vonná az ellátási összegnek csökkenését azokban az esetekben is, a midőn azokra a legnagyobb szükség lenne. Az ügyvéd mindaddig, mig munkaképtelenné nem válik, a magasabb életkorban is fentarthatja irodáját s könnyen megkeresheti azt az összeget, mely az intézeti ellátás értékével legalább is felér. Ennélfogva a munkaképtelenség esetén kivül az ügyvéd ellátásáról gondoskodni nem mulhatallanul szükséges. De helyesebb is, ha az ügyvéd ellátásának esetei a legszűkebb körre szoríttatnak ; mert ily módon lehetővé válik az intézet anyagi erejének az elhalt ügyvédek hátrahagyott családtagjai gyámolitására való nagyobb mértékű felhaszI nálása. A javaslat főként az elhalt ügyvédek hátrahagyott családtagjairól való minél teljesebb gondoskodást kívánja lehetővé tenni; mert az intézeti gyámolitás szüksége leginkább ezeknél érezhető. Főleg ezek érdekeinek szem előtt tartásával lesz az alapszabályokban is megállapítandó a mathematikai táblázat, mely az ellátási összegeket fogja meghatározni. Ezek érdekét tartja szem előtt a javaslat akkor is, a midőn lehetőséget nyújt arra, hogy az intézeti tag az őt munkaképtelenség esetében megillető ellátásról özvegye és gyermekei ellátási összegének fokozása érdekében saját személyére nézve lemondhasson (20. §.). Az ellátás eseteit, előfeltételeit és a jogosultak körét tüzetesen és taxative úgy állapítja meg a javaslat, hogy azokat az alapszabályok sem fogják módosíthatni. Magát az ellátási összeget azonban a javaslat érthető okokból nem határozza meg; mert ez csak az intézet vagyoni és egyéb viszonyain alapuló számitások segélyével határozható meg. Azért is a javaslat ezt az alapszabályoknak, illetőleg az ezekbe foglalandó mathematikai táblázatnak tartja fenn. De ebben az irányban a javaslat módot kivan nyújtani arra, hogy az intézeti tagok vagyoni viszonyaikhoz képest tőkebefizetésekkel fokozhassák az intézet jövedelméhez való hozzájárulásaikat, s ezeknek fejében növelhessék a nekik s családtagjaiknak ellenértékül járó ellátási Összegek nagyságát (21. §.). A javaslat e részben abból indul ki, hogy az intézet javára az egész ügyvédi karra kötelezőleg róható rendes évi járulékok az ügyvédeknek felette eltérő vagyoni és kereseti viszonyaira való tekintettel átlagosan csak lehetőleg csekély összegekben szabhatók meg, s ennek megfelelően csak aránylag csekély összegek biztosithatók ellátásként is a tagoknak s családtagjaiknak. Az ügyvédi pálya kereseti viszonyai azonban, a melyek mellett az ügyvéd nem ritkán egyszerre jut nagyobb összegű jövedelemhez, lehetőséget nyújtanak arra, hogy az ügyvédek nem állandó és időnként visszatérő szolgáltatásokkal, hanem egyszer s mindenkorra befizetendő tőkével járuljanak az intézet vagyonához s ily úton az alapszabályokban tüzetesebben meghatározandó módozatok szerint biztosithassák nagyobb ellátási összegeknek élvezetét maguknak és családtagjaiknak. A mint már említve volt, magát az ellátás összegét a javaslat nem határozza