Képviselőházi irományok, 1906. XXIII. kötet • 785-820. sz.

Irományszámok - 1906-792. Törvényjavaslat az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetről

792. szám. 51 találta szükségesnek. Az országos intézet szervezésének alapjául eleinte az az elv fogadtatott el, hogy a budapesti ügyvédi kamara által tervezett gyám- és nyugdíjintézethez a vidéki kamarák is önként társulhattak volna oly módon, hogy a nyugdíjintézetbe belépő kamarák saját tagjaikra nézve az intézeti tagságot kötelezővé nyilváníthatták volna. Az intézetnek ily alapon való szervezését úgy vették tervbe, hogy a kamarának azt a jogát, hogy tagjait a nyugdíjintézethez való vagyoni hozzájárulásra kötelezhesse, újabb törvényhozási intézkedés nélkül egyenesen az ügyvédi rendtartásról szóló 1874 : XXXIV. t-ez. 18. §-ának az évi kamarai illetményre vonatkozó rendelkezéséből vélték levezethetni. A megoldásnak ez a módozata azonban szintén nem volt megvalósítható. Már magában véve az, hogy az intézet a vidéki ktmarák önkéntes belépésére lett volna alapítva, habár kisebb mértékben, de lényegileg ugyanazon nehézségeket idézte volna fel, a melyek a tagok egyáltalán önkéntes belépésének elvére alapított intézet felállításánál felmerülnének. De meg arra, hogy a kamarák tagjaikat az intézet czéljaihoz való vagyoni hozzájárulásra kötelezhessék, a mai ügyvédi rendtartás nem is nyújt törvényes alapot, mert e törvény 18. és 21. §-ának alapul vételével az ügyvédi kamarák csak oly kiadások fedezése végett vethetnek ki tagjaikra évi illetményt, a mely kiadásokat az ügyvédi rendtartásban megszabott kamarai feladatok ellátása, tehát egyenesen a kamarai rendszer megvalósítása kivan meg, ezen kategória alá azonban az ügyvédi kamarák tagjainak és azok hátramaradottjainak akármily szerény, de rendszeres nyugdíjjal való ellátása nem vonható. E megfontolások arra utalnak, hogy a tervezett ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet a czélnak legjobban megfelelő módozatok szerint, vagyis az egész ügyvédi kart felölelő s a kötelező tagság elvére fektetett országos jellegű intézet létesítésével, a megfelelő törvényes szabályozás alapján valósittassék meg. Csak igy érhető el az a czél, hogy úgy az intézet fennállásának és működésének szilárd biztosítékai, mint a tagok jogai és kötelezettségei megfelelő jogalapot nyerjenek s egyszersmind a létesítendő intézetnek az ügyvédi kar autonóm szerveihez : a kamarákhoz való viszonya is szerves szabályozás útján oldassák meg. Ebből a czélból a budapesti ügyvédi kamara az e kérdéssel több izben foglalkozó országos ügyvédgyülések kívánsága által is indíttatva, az ügyvédi nyugdíj megoldásának előkészítése végett albizottságot küldött ki, mely az emiitett szempontok szem előtt tartásával ebben a tárgyban törvényjavaslatot készített. A törvényjavaslat alapelveire nézve az összes ügyvédi kamarák véleménye meghallgattatván, a kamarák az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek a tervezett alapokon való szervezését négy kamara kivételével általában helyeselték. A beérkezett vélemények felhasználásával azután a budapesti ügyvédi kamara nyugdíjügyi albizottsága a törvényjavaslat tervezetét újból átdolgozta s a legutóbb az 1907. év október havában Budapesten tartott országos ügyvédgyülés úgyszólván egyhangúlag az ekként készült*törvényjavaslat értelmében való megoldás mellett foglalt állást és ebben a tárgyban megfelelő speciális törvény mielőbbi alkotását kérelmezte. A meghallgatott kamarák közül az a négy kamara, a melyik a nyugdíjügynek az érintett alapokon való megoldását nem helyeselte, magának az ügyvédi nyugdíj kérdésének szabályozását elvileg szintén szükségesnek találta, csakhogy ezt inkább a kamarai segélyalapok fejlesztése útján vélte a legczélszerűbben megvalósíthatónak. Ámde kétségtelen az, hogy a segélyalapok fejlesztése mellett sem lehetséges semmi esetre annak a fentebb márkiemelt hátránynak megszüntetése, hogy a segélyre szorulóknak nyújtandó támogatás ne legyen könyöradomány, hanem törvényes alapon nyugvó jogigény. Egyébiránt ezek a kamarák is a legutóbbi ügyvéd gyűlésen, látva az ügyvédi 7*