Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-623. A közgazdasági bizottság jelentése "a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 586. számú törvényjavaslat tárgyában
26 623, szám. tek helyzetében talán ezen eredménynek nem volna jelentősége, de a magyar állam önállóságának elhomályositására nemzedékeken keresztül irányított aknamunkával szemben ezt az eredményt kicsinyelni nem lehet. Az állami élet annyi pontján odahelyeztetett az önálló államiság jelvénye, hogy a legvakmerőbb közjogi rabulistika sem vonhatja kétségbe állami életünk önállóságát. Hogy már a befejezett tényekkel szemben is, a szövetség helyébe a szerződést léptették, a közösség lazítása és a magyar állam önállóságának megerősítése. Hogy ez nemcsak kópzelődés, azt mutatja az a szenvedélyes harcz, melyet az osztrákok ez ellen folytattak, mutatja az, hogy annak következményeit le is vonták, a mennyiben a szerződési viszony mellett, mint látni fogjuk, kedvezményeket megtagadtak, melyeket a szövetségesnek hajlandók lettek volna megadni. A szerződési viszonyból folyólag a szerződésen ezentúl a két állam kormányának aláírása szerepel, ópugy mint idegen államok között kötött szerződéseknél. Ezentúl a többi külföldi államokkal kötendő szerződések, nem ugy, mint eddig Ausztria-Magyarország, hanem a két állam számára köttetnek és a két .állam képviselői által iratnak alá. Ennek az a fontos következménye lesz a jövőben, hogy a külföld tudja, hogy kereskedelmi szerződóseket a magyar állam törvényes tényezőinek hozzájárulása nélkül egyáltalában megkötni nem lehet. Minthogy pedig a most kötött szerződós elvei irányadók a harmadik államokkal szemben, ezeket a nemzetközi jog is kénytelen tudomásul venni, mi a közelmúltban előfordult rendeleti utón való előléptetés ismétlését lehetetlenné teszi. Ha már ezekben többszörös biztosítékát találjuk Magyarország állami egyéniségének és a . magyar önálló vámterület jogi létének, ugy az még erősebben kidomborodik abban, hogy az a nomenclatura is változott, mely az egységes vámterület felfogásából és fényéből következett, kidomborodik tOA^ábbá az önálló magyar vámtarifában, abban, hogy a vámtariía módosítása annak idején egészen Magyarország elhatározásától függ, valamint abban is, hogy a most kötött szerződós 1917-ben automatice megszűnik, eltórőleg az eddigi szövetségtől, a melyekre vonatkozólag az a rendelkezés állott fenn: 1887. évi XXIV. t.-cz. XXIII. czikk: »Ezen vám- és kereskedelmi szövetség 1888. évi január hó 1-től 1897. évi deczember 31-ig terjedő időtartamra köttetett ós ha fel nem mondatik, a következő tiz évre és így tovább, tiz évről tiz évre folyton fennállónak ismertetik el.« Fontossággal bir az önálló gazdasági berendezkedés szempontjából az is, hogy az összes kereskedelmi szerződések lejárata 1917. deczember 31-ére biztosíttatott és ezen intézkedést semmikép megváltoztatni nem lehet, ugy, hogy Magyarország 1917. után minden irányban, az összes szerződéses viszonyban álló nemzetekkel szemben az önálló berendezkedés álláspontjára helyezkedhetik. Szabatosan formuláztattak a közös szerződéssel intézendő ügyekre vonatkozó homályos szabályok és legszűkebben állapíttattak meg azon ügyek, melyeken kívül más közösen intézendő ügy nem lesz, holott e téren az osztrákok részéről ujabb és ujabb kiterjesztési törekvésekkel kellett találkozni. Ezek ós egyéb az ország államiságát helyesebben kifejező vívmányok alapján mondhatjuk, hogy a szerződóst ós az eddig napirenden levő közjogi kétértelműségek egész sorát gyökerestül kiirtja. Mihez járul még az, hogy az erre vonatkozó megállapodások szerződésbe foglaltatván és Ausztria részéről is törvénybe iktatván, többé nem egyoldalú fölfogások szeszélyes játékának tárgyát képezhetik, hanem a nemzetközi jog erős talajába horgony ózta ttak. Közjogi vívmánynak, melynek azonban tartalmilag is jelentősége van, a
