Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.

Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről

282 677. szám. oltalmat nyer az ily szerződések ellen, a mennyiben esetleges mulasztásaiból hátrány nem éri őt, ha a bíró az előtte ismeretes adatokból a követelés uzsorás voltát megállapíthatja. A semmisség általános elveiből következik az is, hogy az uzsorás fél követelését arányosan leszállítva sem érvényesítheti és csakis visszatérítési követelése marad fenn arra, a mit a másik félnek szolgáltatott. A semmisség fogalmából következik az is, hogy a sérelmet szenvedett fél arról a jogáról, hogy az uzsorás szerződés semmisségére hivatkozhassék, hatályosan le nem mondhat, sem az ügyletet helybenhagyás által érvényre nem emelheti. A 7. §-hoz. A semmisség folyománya, hogy a semmis ügyletet egyik fél sem köteles teljesíteni és hogy azt, a mit a fél ily szerződés alapján esetleg kapott, érvényes jogalap hiányában meg nem tarthatja. Ehhez képest a §. mindenekelőtt kimondja, hogy a szerződő felek mindegyike köteles visszatéríteni a másiknak azt, a mit a semmis szerződés alapján kapott. A visszatérítésnek szabály szerint, természetben kell történnie, ha azonban ez akár a kapott előny természete, akár más ok miatt nem lehetséges, a kapott előnynek készpénzbeli egyenértéke térítendő vissza. Ez áll különösen a szolgálatok, munkateljesítések, dolog használatának visszatérítésére, midőn megfelelő szolgálat, munka- vagy használati díj lesz megtérítendő. A visszatérítés kötelezettsége kiterjed a visszajáró vagyontárgyból időközben húzott hasznokra is, melyek épp ugy, mint a vagyontárgy természetben, vagy ha ez nem lehetséges, értékökben terítendők meg. A húzott hasznok alatt a tényleg nyert hasznok értendők; a kamat tehát csak akkor esik ide, ha a töke a félnek tényleg kamatozott. Egyébként a szerződő felekre nézve a visszatérítés kötelezettségének terjedelme nem egyenlő mértékben van megállapítva. A sérelmet szenvedő fél felelősségének mértéke nem lehet azonos a sérelmet okozóéval. A sérelmet szenvedő fél többnyire csak áldozata az uzsorának, felelősségének tehát enyhébbnek kell lennie, mint a sérelmet okozó fél felelősségének, a ki a vagyoni előnyök megszerzésében mindenkor rosszhiszeműleg jár el. A sérelmet szenvedő fél szabály szerint csak tényleges gazdagodásának fentebb meghatározott mértékéig felelős. A gazdagodás általános szabályait azonban e részben nem lehet reá megszorítás nélkül alkalmazni. Nevezetesen, ha a gazdagodástól utóbb elesett, ennek visszatérítése alól a méltányosság szerint csak annyiban lehet öt felmenteni, a mennyiben e részben őt hiba nem terheli, mert a sérelmet szenvedő felet nem lehet minden esetben oly jóhiszemű félnek tekinteni, a ki a gazdagodás általános elvei szerint még akkor is joggal mentesíthető a visszatérítés kötelezettsége alól, ha gazdagodásától vétkesen esett el; tehát azt elajándékozta, megsemmisítette vagy vétkesen veszni engedte (v. ö. polgári tvkv. terv. 1771. §. harmadik bekezdését és 1772. §. első és második bekezdését, német ptkönyv 818. §. harmadik bekezdését és 819. §.). A sérelmet szenvedő fél az esetek nagyobb részében tudhatja, hogy a szerződés, melynek alapján a kapott szolgáltatást elfogadja, semmis és igy gazdagodásának nincs érvényes alapja. Ennélfogva a javaslat a 7. §. második bekezdése szerint csak annyiban menti őt fel a visszatérítés kötelezettsége alól, a mennyiben a kapott vagyoni előnytől hibáján kivül esett el. Önként érthető, hogy erről csak addig lehet szó, a mig a sérelmet szenvedő fél a visszatérítés tekintetében késedelembe nem esik. Ha a sérelmet szenvedő fél a késedelem beállta után esik el a kapott előnytől, felelőssége a késedelem következményeinek szabályai szerint lesz meg-