Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.

Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről

278 677. szám. k kerülnek, melynek segélyével az uzsorás a kikötött előnyöket ezektől szokta kikényszeríteni. A §. 4. pontjában a teljesítés megerősítésének az uzsorát minősítő módjaként felveszi a javaslat a teljesítésnek oly módon való megigértetését, a mely a kötelezett felet a bűnvádi vagy fegyelmi eljárásnak teheti ki. Az uzsorás ugyanis gyakran oly módon igyekszik a kikötött uzsorás előnyök teljesítését biztosítani, hogy a szerződő féllel hamis váltót állíttat ki akként, hogy arra vele valamely jómódú hozzátartozójának nevét iratja kötelezettként s ha követelését adósától meg nem kapja, a váltót a hozzátartozó ellen érvényesiti, a ki, nehogy az adós bűnvádi eljárás alá vonassék, kényszerítve lesz annak beváltására. Előfordulnak ezenkívül a teljesítés megerősítésének más hasonló módjai is. Az ily eljárást mindenesetre súlyosabban kell megtorolni, mint az uzsorának közönséges eseteit. A visszaesés minősítő hatálya a javaslat szerint (2. §. 6. pont) akkor áll be, ha az uzsorás uzsora miatt már egy izben büntetve volt és büntetésének kiállása óta három év még nem telt el, mig ellenben jelenlegi törvényünk a visszaesés idejét tíz évben állapítja meg. Az uzsorának a javaslat által megszabott tágabb körében a tiz évi időtartam túlhosszúnak mutatkozik az alkalmi és a szokásos bűnözés elhatárolására nézve. A javaslat a minősített uzsorát bűntetté nyilvánítja s börtönbüntetéssel torolja meg. Ezzel jelenlegi törvényünkkel szemben nemcsak a cselekmény minősítése és büntetési neme szigorittatik, hanem a szabadságvesztés-büntetés minimuma is a börtönbüntetés rendszerinti minimuma által 6 hóra emeltetik, a mely még a büntető törvénykönyv 92. §-ának alkalmazásával is csak fogházra, tehát nem pénzbüntetésre változtatható át. Ennek arányában a pénzbüntetés minimumát is emeli a javaslat s ezt ötszáz koronában állapítja meg. A kiutasítást mint mellékbüntetést az uzsora qualificált eseteiben már jelenlegi törvényünk is alkalmazza. A javaslat ezt a mellékbüntetést külföldiekre nézve kötelezőleg szabja meg a B. t. k. 64. §-ának megfelelő szövegezésben. Kívánatos, hogy az ily veszélyes elemek az ország területéről feltétlenül eltávolíttassanak. Belföldiekkel szemben a kiutasításnak ily feltétlen és korlátlan alkalmazása nem volna helyén. A kiutasításnak czélja velők szemben csak arra szoritkozhatik, hogy a mennyiben községi illetőségük ennek útjában nem áll, eltávolíttassanak üzelmeik színhelyéről, a hol a viszonyok ismerete alapján azokat kiterjedtebben folytathatnák. Erre azonban nem elegendő az, ha csak abból a községből utasíttathatok ki, a hol az uzsorát elkövették, mert ez nem lenne akadálya annak, hogy üzelmeiket a szomszédos helységekből intézzék. Meg kell tehát engedni, hogy a bíróság az elitélteket az egész vidékről, nevezetesen az egész törvényhatóság, sőt a szomszédos törvényhatóságok területéről is kiutasíthassa, ha ezt a körülmények igazolják. Másfelől nem szabad e súlyos büntetés alkalmazását túlságba hajtani s ott is megengedni, a hol arra komoly szükség nincsen. Ennélfogva az uzsora egyszeri elkövetésének eseteiben, a midőn még nem lehet alapos a veszély, hogy az elitélt az uzsorát ismételve és kiterjedtebben is folytatni fogja, belföldivel szemben a javaslat e büntetés alkalmazását egyáltalán kizárja; s csakis az üzletszerűleg folytatott és a visszaesésben elkövetett uzsora eseteiben engedi meg. E részben is azonban a bíróra bízza annak megítélését, hogy a fenforgó körülmények között a kiutasítás alkalmazása a czélnak megfelelne-e. Az illetőségi községben való tartózkodás oly joga a belföldinek, melytől büntetésképpn sem lehet őt megfosztani. Ennélfogva belföldit illetőségi községéből és abból a törvényhatóságból, a melyhez ez a község tartozik, kiutasítani nem lehet.