Képviselőházi irományok, 1906. XIX. kötet • 621-683., LXXXVI-XCVII. sz.
Irományszámok - 1906-677. Törvényjavaslat az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló 1883:XXV. tövényczikk módositásáról és kiegészitéséről
268 677. szám. latban szélesebb körben emeltetnének is érvényre, nem lehet sújtani az uzsora különböző alakjaiban jelentkező összes visszaéléseket. Már pedig különböző alkalommal felhangzott panaszok és hivatalosan is szerzett adatok azt tanusitják, hogy ezek a visszaélések az ország különböző vidékein igen széles körökben vannak elterjedve, egész néposztályok gazdasági létét fenyegetik és sok társadalmi és gazdasági bajnak forrásai. Társadalmi s gazdasági szükség tehát, hogy azok terjedése minél teljesebben meggátoltassék. További hiánya a jelenlegi törvénynek az, hogy az uzsora üldözése rendszerint csak magáninditványra, nevezetesen csak akkor van megengedve, ha ezt a sértett fél vagy házastársa, vagy a föl- és lemenő ágbeli rokonok, illetőleg a gyám vagy gondnok kérik (id. t.-cz. 9. §.). Az uzsora inditványi jellege egyik akadálya annak, hogy általánosabb és szélesebb köröket veszélyeztető elterjedése hatályos üldözéssel meggátoltassék. Ez a cselekmény többnyire az alsóbb néposztályokhoz tartozó és pedig oly egyének ellen irányul, a kik szorult helyzetüknél, könnyelműségüknél, értelmi gyengeségüknél vagy tapasztalatlanságuknál fogva egyáltalán vagy az uzsorással szemben nem birnak és nem birhatnak a függetlenségnek oly mértékével vagy a belátásnak és akaratnak oly erejével, hogy érdekeiket önmaguk hatályosan érvényesíteni és védelmezni tudnák. A törvény által e részben részükre biztosított jog többnyire hatálytalan fegyverré válik kezükben Gyakran csekély nyomás vagy kedvezés hitelezőjük részéről, vagy e nélkül is a félelem, hogy a gazdasági helyzetük még súlyosbodni fog, elegendő ahhoz, hogy őket törvény biztosította joguk érvényesítésétől visszatartsa. Hasonló befolyások alatt rendszerint a sértett fél hozzátartozói is állanak s ép azért az inditványozási jognak reájuk való kiterjesztése sem mutatkozik elegendőnek. De nem is csupán a sértett az, a ki az uzsora által sérelmet szenved. A cselekmény erkölcstelen jellege és az a nagyfokú veszély, hogy széles körökre kiterjedve egész osztályok gazdasági létalapját támadhatja meg s a gazdasági erők egyensúlyát megbontva a szocziális bajok egész sorozatát idézheti fel: szükségképen előtérbe állítják a közérdek szempontját, melynek teljesen csakis a hivatalból való üldözés felel meg. Igaz ugyan, hogy a jelenlegi törvény megengedi, hogy bizonyos vidékekre kitérjedőleg, a melyeken az elszegényedés már általánosan mutatkozik vagy más jelek az uzsora elharapódzására mutatnak, az igazságügyminister a közigazgatási bizottság felterjesztésére az uzsorának hivatalból való üldözését is elrendelhesse (id. t.-cz. 10. §.), ez az intézkedés azonban nem óvja meg eléggé a hivatalból való eljáráshoz fűződő érdekeket, mert ha a hatóság az uzsora üldözésére hivatalból csak akkor léphet fel, ha az uzsora már elharapódzott s ennek káros következményei is mutatkoznak, akkor a törvény csak egyik feladatát, t. i. az elkövetett visszaélések megtorlását valósithatja meg, ellenben jótékony hatása ki van zárva abban az irányban, hogy idejekorán való érvényesítésével a bajok keletkezésének és elterjedésének is elejét vegye. Nem megfelelő a jelenlegi törvénynek az uzsora súlyosabb eseteire vonatkozó rendelkezése sem (id. törv. 2. §.), mert ezek az uzsora egyszerű eseteitől csupán csak a büntetés mértéke tekintetében vannak megkülönböztetve, holott indokolt, hogy szigorúbb büntetőjogi minősítés és ennek megfelelő büntetési nem alá vonassanak. E mellett a mellékbüntetések helyes megválasztásában kell keresni a jelenleginél hatályosabb ellensúlyt az uzsora elnyomására. Hiánya a jelenlegi törvénynek az is, hogy a magánjogi következményeket igen szűk körben és rendszerint csak a bűnvádi eljárás kapcsán juttatja érvényre (id. t-cz. 8., 11., 12. §.). Már pedig ép a magánjogi következmények érintik a
