Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.
Irományszámok - 1906-597. Törvényjavaslat a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról
597. szám. 21 mely a vonatkozó szakaszok egybevetésével törvénymagyarázat utján is megállapítható lett volna, nehogy a törvény hézagos volta a végrehajtási utasi tásban járatlan adózó megtévesztésére s a kötelező bevallás folytán netáni megbüntetésére vezessen. A harmadik szempont: az adótörvóiryeinkben emlitett gyakorlati szabályok kiküszöbölésében fejeződik ki. Az 1868-ban törvényesített adónemekről szóló XXII., XXIV. ós XXVI. t.-czikkekben ugyanis az foglaltatik, hogy az eddig gyakorlatban volt szabályok, a mennyiben ezen törvények által megváltoztatva nem lettek, továbra is érvényben maradnak. Az 1875-iki adóreform után ugyancsak hasonló rendelkezés foglaltatik az 1875 : XXII. t.-cz. 8., a XXIV. t.-ez. 11., a XXVII. t.-cz. 14. és a XXIX. t.-cz. 39. §-ában. Kétségtelen tehát, hogy adótörvényeink tartalmának jelentékeny része még az alkotmány visszaállítását megelőző időből származó kormány -rendeleteken alapszik, melyek az idők folyamán részint elavultak, részint pedig az élet követelményeinek megfelelőleg uj irányban módosultak, s akárhányszor átlépték a törvénymagyarázat határait, törvényt alkotva önmagukban. így keletkeztek azután a judicaturában zavarok ós félreértések, elvi ellentétek az utolsó fokon működő bíróság és a ministerium között, a melyeknek megszüntetése az adóreformnak szintén egyik fontos feladata volt. A kivetési eljárás eddig részint az egyes adónemekről szóló törvényekben, részint pedig a közadók kezeléséről szóló 1883 : XLIV. törvényezikkben volt szabályozva. Az egyszerűsítés szempontjából, de meg azért is, mert a kivetési processus az egyes adónemek anyagának integráns része s általa nyert tulaj donkép életet az illető adónem: a kivetési eljárást mindenütt az egyes adónemek anyagi dispositiói közé illesztettem be. A kivetés ezután is, ugy mint eddig a kir. pónzügyigazgatóságok (adófelügyelő), adókivető bizottságok ós a községi (városi) közegek teljesítenék. Utóbbiakat az adókivetési munkálatoktól nem mentesíthetem, mert az előálló munkatöbbletet a pénzügyi administratió mai szervezetében nem birná el, egyelőre tehát csak munkaapasztásról gondoskodhatunk. A munka apasztása pedig jelentékeny mérvben bekövetkezik az I— II. osztályú kereseti adó eltörlése, de különösen a közszolgáltatások egyesitett kezelése folytán. A kivetési eljárás terén a kötelőző bevallás álláspontjára helyezkedtem. Az 1883 : XLIV. t.-cz. 15. §~ában a fél tetszésére bizott bevallást tehát annak kötelezővé tétele váltaná fel minden egyes adónemnél. A kötelező bevallás meg volt eddig is a házadónál; érvényesült következményeiben a levonás utján beszedett IV. osztályú kereseti adónál és tőkekamatadónál; a földadókataszterben pedig a felvétel szerint minden gazdaságilag használható földterület adó alatt áll, következőleg adóeltitkolás itt sem fordulhat elő. Csak az egyenlő és arányos teherviselés elvének teszek eleget tehát a kötelező bevallás általánosításával, nehogy ennek hiányában az adó alól könnyen elvonható és hivatalból alig felderíthető jövedelmek büntetlenül élvezzenek mintegy adómentességet. Az által, hogy az adózó fél nem minden adónemnél volt eddig vallomásadásra kötelezve, s ebbeli mulasztása büntethető nem volt, az administratióra is felette sok munka hárult; mert nemcsak a jövedelem nagyságának kikutatása képezte feladatát, de felelőssége tudatában még különös súlyt kellett arra is helyeznie, hogy adóalapok és adótárgj^ak az adóztatás alól ki ne maradjanak. A bevallás kötelezővé tótele tehát nemcsak a helyes ós igazságos adóztatás szempontjából szükséges, de egyben jelentékeny munkamegtakarítást is jelent, mert az adózó teendőit saját magával végezteti.
