Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.

Irományszámok - 1906-597. Törvényjavaslat a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról

22 597. szám. Bármennyire, helyesnek és igazságosnak tartsam is azonban a vallomásadás kötelezővé tételét, a javaslatban számolnom kellett azzal a körülménynyel, hogy a vallomást a fél akárhány esetben egyáltalán nem, vagy helyesen nem lesz képes kiállitani. Ennélfogva minden egyes adónemnél azt proponálom, hogy egyrészt a községi (városi) közegek hivatalból, díjtalanul legyenek a fél segítségére a vallomás kiállításánál, másrészt, hogy a hiányosan beadott vallomás jogi következményekkel még nem jár, s az a félnek a megjelölt hiányok pótlása végett visszaadandó. A bevallás köteleződé tétele vonta maga után minden egyes adónemnél annak tüzetes szabályozását, hogy ki tartozik vallomást adni ós mikor? Az időpontra nézve a 15 napi határidőt tartottam fenn megszokottságánál fogva, s ettől csak a nyilvános „ számadásra kötelezett vállalatok adójánál kellett eltérnem. Ha a fél vallomást egyáltalán nem, vagy elfogadható vallomást nem adott, az adó kivetése eddig is hivatalból történt. Ennek szükségszerű folyománya az adatgyűjtés, az adóköteles jövedelemnek kipuhatolása ós megállapítása, vagyis a kivető közegek részéről az érintkezés oly egyénekkel, kiktől az adó megállapithatására támpontokat és útbaigazítást szerezhetnek. így jutunk el az adatszolgáltatás és tanuzás kötelezővé tételéhez. Ezt a felfogást adótörvényeinkben ma is megtaláljuk. így például az 1883 : XLIV. t.-cz. 16. §-a szerint a kivetési lajstromok az összeíró ós a bevallásokat tett egyének meghallgatása után készítendők. Az 1875 : XXIX. t.-czikk 17. §-a szerint: »A beadott vallomások kellőleg kihirdetett időben és helyen kitétetnek; azokat bárki megtekintheti, lemásolhatja és azokra vonathozó észrevételeit a kir. adóhivatalhoz be is nyújthatja.« Az 1883. évi XLIV. t.-cz. 27. §-a értelmében a fél akkor is felebbezhet, ha »az adókivetőbizottság által hozott végzés eredményében aránytalanságot vél bebizonyíthatni önmagára vagy másra kivetett adótételre nézve.« A kötelező tanuzás és adatszolgáltatásra nézve a legeklatansabb bizonyítékot azonban a házadóról szóló 1868 : XXII. t.-cz. 20. §-a szolgáltatja, aképen rendelkezvén, hogy a tényleges viszonyok és adatok iránt, melyekből bárkinek házbérjövedelme megítélhető, köteles mindenki tudomása szerint felvilágosítást adni, ha erre a pénzügyi közegek által felszólittatik « < Ezt az utóbbi rendelkezést általánosítom a javaslatban és viszem az egyes adónemeknél következetesen keresztül. A tanuzás és egyéb adatszolgáltatás megtagadását azonban — további magyarázatot alig igénylő okokból — jogi következményekkel nem sújtom. Nem tette ezt kifejezetten még Poroszország sem. Hogy az adó megállapithatására irányuló nyomozás és kutatás erőszakoskodássá ne fajuljon, és meg nem bizható informatióknak essék az administratio áldozatul, mely a munkálat értéktelensége mellett jogtalanságával az adózóban az elkeseredést csak növeli, gondoskodtam a nyomozásnak gátat vető korlátokról is a javaslatokban, a mennyiben kimondom, hogy tanú vagy szakértő nem lehet az az egyén, a ki a biróságok előtti peres eljárásban a vallomást megtagadhatja, vagy vallomástételre nem bocsátható. A vallomásadás kötelezővé tételének corollariuma az elmaradt bevallásból keletkezett adóeltitkolásnak megbüntetése, a melyet —• az eljárás egyszerűsítése szempontjából porosz mintára —- az adónak pótlók alakjában o°/o-kal leendő felemelésében állapítottam meg általában. Ettől csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál tértem el, a hol az erősebb bün-