Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.
Irományszámok - 1906-597. Törvényjavaslat a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról
20 597. szám. az eddigi 630 K-ás létminimumot, mely a jogi személyekre ugy sem vonatkozott, eltöröltem. Eltöröltem pedig még azérfc is, mert ez a létminimum a takarékbetétek megadóztatásánál, a hol az adó levonás utján szedetik be, ép ez okból ma sem érvényesülhetett, tehát a létminimum csak egyenlőtlen adózást eredményezett eddig is. Az általános kereseti adónál a fokozatos adózásnak szintén azok az okok mondanak ellen, melyeket a földadónál már emiitettem. Ezek a jövedelmek akárhány esetben szintén csak egy részét alkotják az adóköteles egyéb vagyonforrásokból származó jövedelmének; ennélfogva fokozatos adózás esetén az a szegényebb iparos, a ki összes vagyonát fektette iparába, súlyosabban adóznék, mint az a különben tehetősebb társa, a ki kisebb üzleti tőkével dolgozik. Vagy például mi értelme volna annak, hogy egy 200.000 K-ás jövedelmet nyújtó latifundiumhoz tartozó oly malom, melynek évi jövedelme 2.000 K, a fokozatos adózás következtében kisebb terhet viseljen, mint egy másik malomtulajdonos, a kinek a malmából ugyan 4.000 K jövedelme van, de e mellett egyebe sincs. Hisz azok, a kik az általános kereseti adóban a fokozatos adóztatást hangoztatják, a fenti példában felhozottnak épen az ellenkezőjére törekszenek, a mi pedig kivihetetlen! Másként alakul a helyzet a létminimumra nézve, a mennyiben az általános kereseti adónak a jövedelemadóval kapcsolatba hozott s a tiszta jövedelem kinyomozására fektetett rendszere lehetővé tette, hogy a jövedelemadónak 600 K-ás létminimuma ennél az adónemnél is érvényesüljön. A törvényjavaslatok formájára vonatkozólag megjegyzem, hogy az nem novelláris, hanem — a földadóra vonatkozó rész kivételével — adónemenként szerves egész. Az adóreform ugyanis minden egyes adónknál mélyreható változtatásokat lótesit s mig egyes adónemeket megszüntet, addig ismét ujakat kreál, ugy hogy az áttekintés világossága és a megérthetós könnyebbsége mellőzhetetlennó tette az egész anyagnak adónemenkint elkülönített összefoglalását és ép ez okból mellőztem a reformnál a codexszerűsóget is. A novelláris jellegű törvényalkotás mig egyrészről amúgy is eléggé bonyolult adórendszerünk áttekinthetőségét zavarná, addig nagy nehézségeket idézne elő annak gyakorlati eldöntésénél, hogy mi maradt érvényben a régi törvényekből és mit módosit az uj törvény. E törvényjavaslatokba tehát a reform keretébe bevont egyenes adóinkra vonatkozó változatlanul hagyott törvényrészletek és szabályok is felvétettek; az uj össze van kötve a régivel, de a régiből el van n3 7 esve az, a mi az ujjal szerves összefüggésbe nem hozható. Ez a módszer alkalmat nyújtott arra, hogy az egyenes adóztatás terén az évek hosszú során át megalkotott törvények, rendeletek, döntvények és határozatok szövevényes halmazából az ellentéteket kiküszöböljem, a hiányokat pótoljam és hogy bizonyosságot hozzak be ugy az adótárgyak ós alapok meghatározásába, mint a sokszor ingadozó pénzügyi judicaturába. Követtem ezt a módszert azért is, mert köztudomású dolog, hogy a jó közigazgatásnak egyik alapfeltótele, hogy a törvények ne csak világosak ós könnyen megérthetők, de egyúttal kimerítők is legyenek. Különösen áll ez az adótörvényekre, mert a jogi képviselet az adóztatás terén a leggyórebben fordul elő s a felek rendszerint maguk védik érdekeiket. Ez okból az egyes adónemek anyagát szélesebb alapon tárgyalom s különösen három szempontra helyeztem a sulyb. Az egyik, hogy az elvi dispositiók mellett, mintegy magyarázatul, a judicaturában felmerült vitás kérdések eseteit is felsorolom. A másik, hogy több oly természetű rendelkezést is megszövegeztem,
