Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.

Irományszámok - 1906-597. Törvényjavaslat a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról

597. szám. 19 legyen az esetben, ha az emiitett adóknak bevétele az államnak eddig is elért jövedelmét, a 200 millió K-ban contingentált összeget — a melyre az államnak elengedhetlenül szüksége van — meghaladja.' Ez esetben a többlet a javaslat 76. § a szerint a létminimum felemelésére forditandó. A jövedelemadótól eltekintve — mint már emlitém — a létminimumnak alkalmazását s a progressiv adóztatás megvalósítását nem tartom helyén valónak ott, a hol forrásainál vonjuk adó alá az adózónak bevételeit, mert hisz az egyes források elkülönített adó alá vonása még nem képezheti ismérvét annak, hogy az adózónak más forrásokból nincs-e a létminimumot meghaladó, vagy pedig az ugyanezen forrás nagyobb tételeinél már fokozottabban adó alá vont magasabb bevétele. Sőt a külön jövedelmi források megadóztatása alkalmával némely esetekben, mint pl. a realadóknál, a hol nem is egyéni vonatkozásában, hanem tisztán tárgyi alapon állapítják meg az adót, merőben lehetetlen is lenne a progressiv-adózásnak alkalmazása. Mi jogosultsággal bírhatna, ha egy földbirtoknak 10.000 Kt tevő hozadékát, a mely azonban 100 tulajdonos között oszlik meg, fokozottabb adóval óhajtanok terhelni, mint egy más birtoknak csak 2.000 Kt tevő, de egy egyént illető hozadékát! Hisz ezzel nem azt sujtanók, a kinek nagyobb a jövedelme, hanem ellenkezőleg a kisebb egyéni jövedelem kerülne magasabb adó alá. Ugy a létminimumot, valamint a fokozatos adóztatást teljes jogosultsággal csak ott alkalmazhatjuk tehát, a hol minden tárgyi támponttól eltekintve, egyéni vonatkozásaiban érintjük a jövedelmet s egy egyénnek bármely forrásból eredő összes jövedelmét vesszük az adó alapjául. Az előadottak után alig szorul bizonyításra, hogy az állandó kataszteren nyugvó földadóba, mint massiv hozadéki adóba, a személyi vonatkozások belevitele, vagyis a létminimum ós a fokozatos adózás alkalmazása, kiszámíthatatlan bonyodalmakra és zavarokra vezetne; mert az adómentes létminimum megállapítása, a földadónak a kataszteren nyugvó kivetése mellett — még egy második, jövedelemadószerű kivetési eljárást is megkövetelne. Még inkább fokozódnának ezek a bonyodalmak azokban az esetekben, a mikor a földbirtok rövid időközökben gazdát cserél, vagy ha valamely nagybirtok felaprózva sok kisbirtokos tulajdonába megy át, avagy fordítva több kisebb birtok egy kézben egyesül. A föld folyton változó adója ingataggá tenné a földbirtok értékét, mely mindig kölcsönhatásban áll az adóval. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy gyakran változó adókulcs mellett hosszabb időre kiható gazdasági tervet készíteni ós keresztülvinni nem lehet. Mindez azt bizonyítja, hogy a földadó nem alkalmas arra, hogy rendszerében a létminimum adózatlanul hagyása ós a progressiv adózás elve érvényesüljön. Nem alkalmas erre másik realadónknak, a házadónak béradó-alakja sem; mert ép ugy mint a földadónál, ennél sem lehet tekintetbe venni, hogy valamely bérpalota bérjövedelme sok tulajdonos között oszlik-e meg, avagy ellenkezőleg több kisebb ház bérjövedelme egy háztulajdonosnál egyesül-e. Itt csak területek szerint alkalmazhatunk többféle béradókulcsot, hogy az adót igazságosabbá tegyük, a mint ezt javaslatba is hozom. Ellenben már a házosztályadónál, a hol a háztuljdonost mindig csak saját lakásának haszonérteké után adóztatjuk s igy az adóalanyra is figyelemmel kell lennünk, az adóztatásban bizonyos enyhe progressio kifejezésre juthat. így halad a fokozatos adóztatás a nagyobb lakással együttesen, lakásrószenkénti átlagban a házosztályadó I. fokozatában 2 koronától 6 koronáig, a II. fokozatban 2 koronától 8 koronáig ós a III. fokozatban 3 koronától 10 koronáig. A fentebb már előadott indokoknál fogva a tőkekamat- ós járadókadónál 3*