Képviselőházi irományok, 1906. XXVIII. kötet • 598-620. sz.
Irományszámok - 1906-597. Törvényjavaslat a földadókataszter kiigazitásáról és a földadó százalékának megállapitásáról
18 597. szám. minimum adómentességének és a progressiv adózásnak is teret nyit. Mig ugyanis a múlt század közepén kótségkivül nagy haladásnak volt tekinthető hazánkban az a szabadelvű felfogás, mely eltörölve a kiváltságos rendek adómentességét, a polgári egyenlőség elvét az adóztatás általánosságában is életre hivta, — addig a ma már általános igazságkóp elfogadott sociálpolitikai elvek azt igazolják, hogy a jövedelem és az adó között a csupán számtani egyenlőség nem igazságos s csak átmeneti állapot az adózás által követelt áldozatnak belső, anyagi arányosságához, mely minden ujabb adóreformban megvalósítandó. Ez a fokozatos adókulcs alkalmazásának követelménye, melylyel az áldozatképesség mérlegeléséből kifolyólag együttesen merül fel a létfen tartásra szükséges legkisebb jövedelmek adómentesítésének kivánalma is. Az elsőrendű életszükségletek fedezésére lekötött jövedelem adómentesítése első sorban a fogyasztási adók és az állami egyedáruságok lefelé ható irányzatának elengedhetetlen correctivuma; másodsorban pedig a fokozatos adóztatás logicus előzménye, a progressiv skála kiinduló pontja. Ez a sociálpolitikai felfogás, mely ujabban mindinkább áthatja a társadalmat s a törvényhozás minden ágazatában érvényesiti erejét, méltán helyet követel adórendszerünk reformjánál is. Különösen hangsúlyozni kivánom azonban, hogy bármennyire át legyek magam is hatva annak a szükségétől, hogy mindenki áldozatképessógéhez mérten viseljen kisebb vagy nagyobb adóterhet, mégis úgy a létminimum czímón kivánt adómentességet, mint a nagyobb bevételre nagyobb adókulcs alkalmazását, egész következetességgel, minden egyes adónemnél keresztülvinni nem lehet. Nagy nehézségekbe ütközik e kettős feladat megvalósítása tárgyi adóink megtartása mellett, mert minden hozadéki, tehát tárgyi adónál, épen úgy mint a fogyasztási adóknál is, maga az adó tárgya — az adózó személyre való vonatkozás kizárásával — magában hordja az adókötelezettséget és ennek mértékét. A legkisebb törpebirtok feltétlenül ép úgy adótárgy, mint a legnagyobb latifundium, mindkettő egyenlő adókulcs alkalmazásával. Egészen más a helyzet a jövedelemadónál, a hol minden egyes adózónak bármely forrásból fakadó jövedelme összefoglalva, együttesen kerül adó alá s igy az adótárgy helyett az adóalany lépvén előtérbe, mind a létminimum adómentessége, mind a fokozatos adóztatás elve a legtisztábban érvényesülhet. Keresztül is vittem ezt a két elvet a > tervezett jövedelemadónál, melynek kivetési kulcsa progressive: O7 0 /o-ból kiindulva 5°/o-ig halad, s e mellett a természetes személyeknél 600 K-ás létminimumot adómentesit. Ezt a létminimumot akkor, midőn adórendszerünket átalakítva, bevételeinket jelentékenyen megapasztjuk s a midőn több külföldi államban (pl. Szászország, Württemberg, Hessen) sincs ennél nagyobb létminimum, az adott viszonyok között magasabbra nem emelhetném. Ez a létminimum a dolog természeténél fogva nem vonatkoztatható a realadókra, s a tőkekamat és járadékadóra, a melyek tekintet nélkül az adóalap nagyságára feltótlenül fizetendők. De érvényesül ezekre nézve is annyiban, a mennyiben az adóköteles személyes összjövedelme mentesítve van a jövedelemadó alól az esetben, ha az 600 Kt meg nem halad. Érvényesül továbbá a személyes keresetekből eredő jövedelmeknél, a mennyiben a szolgálati viszonyból eredő jövedelmek csakis a jövedelmi adó alá vonatnak, az általános kereseti adót fizetők pedig, ha jövedelmök a létminimumot meg nem haladja, nemcsak a jövedelemadó, hanem az általános kereseti adó alól is mentesítve vannak. A reform alá eső állami egyenes adók együttes bevételének contingentálásában gondoskodtam arról, hogy az adómentes létminimum emelhető
