Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-583. Törvényjavaslat a hatásköri biróságról

583. szám. 69 8. §. Ez a §. a javaslatnak egyik legsarkalatosabb rendelkezését tartalmazza, meghatározván azt, hogy miképen kerül az összeütközési eset a hatásköri bírósághoz elintézés végeit. A külföldi törvényhozások szerint a hatásköri bíróság csak hatásköri panasz alapján határoz, abban a kérdésben azonban, hogy ki legyen jogosítva hatásköri panaszt emelni, másként szabályozzák a negatív és másként a positiv összeütközési eseteket. A negatív hatásköri összeütközések esetében általában csak akkor van helye e törvényhozások szerint az összeütközések elintézésének, ha az ügyben érdekelt fél hatásköri panaszt emel és ezen az utón kijelenti, hogy az összeütközés elintézését kívánja. így rendelkezik pl. a porosz, a franczia és az osztrák jog, valamint az 1895-ik évi magyar tervezet is. Ha a felek megnyugosznak abban, hogy ügyüknek nem akad hatósága, ugy e felfogás mellett semmi tekintet sem követeli azt, hogy az állam a felekre hivatalból oktroyáljon hatóságot, amely előtt esetleg az eljárást nem is folytatják. A pozitív összeütközés esetében ellenben a külföldi törvényhozások általában és az 1895. évi tervezetünk is csak hatósági panaszra engedik meg az összeütközés provokálását, ebben az esetben a félnek panaszemelési jogot nem adnak. Ezek a törvények illetőleg az említett tervezet csak a közigazgatási hatóságoknak adják meg a panaszemelés jogát és nem is mindegyik közigazgatási hatóságnak. Francziaországban a préfet, Poroszországban a a ministerek és a tartományi közigazgatási főhatóságok, Bajorországban a Kreisregierung, a ministerek és bizonyos esetben a közigazgatási bíróság mellett működő államügyész, Szászországban csak a magasabb közigazgatási hatóságok, Badenben, Hessenben csak a központi kormányhatőságok, Württembergben ugyanezek és a rendes bírósággal szemben a közigazgatási bíróság, Ausztriában pedig az országos vagy az ennél magasabb kormányhatóságok emelhetnek hatásköri panaszt; általában tehát azt a tételt fogadják el, hogy pozitív hatásköri összeütközések esetében csak vagy a minister, vagy a felsőbb közigazgatási hatóság van jogosítva hatásköri panaszt érvényesíteni. Az 1895. évi tervezetünk a főispánt (a székesfőváros főpolgármesterét), az alispánt (törvényhatósági város polgármesterét), a pénzügyigazgatót és az illető ministert jogosítja fel a hatásköri panasz benyújtására, kijelentvén azt is, hogy a panasz bejelentésének vagy visszavonásának joga a felelős minister hatósága és ellenőrzése alatt áll s a panaszt emelhetik akkor is, ha náluk az ügy nincs folyamatban. Lényegileg ugyanezt a rendszert fogadja el a közigazgatási bíróság és a közigazgatási hatóság között felmerült positiv összeütközések elintézésére nézve a közigazgatási bíróságról szóló 1896: XXVI. törv.-czikk 131. §-a is. A külföldi törvényhozások és az 1895. évi tervezet a rendes bíróságot a hatásköri panasz emelésének jogával nem ruházzák fel. Kiindulva abból az alapelvből, hogy a bíróság csak a fél kérelmére vagy a vádló