Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-586. Törvényjavaslat a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről

310 586. szám. az a körülmény, hogy az árú nem ezen államból származik, megjelölve nincs vagy az árújegyből ki nem vehető. A nemzeti színeknek felírások, díszítések stb. valamint keretvonalak czéljaira az árújegy alkotórészeiképen leendő felhasználása egyedül és önmagában véve nem fog az áru származási helyére mutató utalásnak tekintetni. Az előző határozmányok értelmében oltalomban részesíthető árújegygyel, annak lajstromozott alakjában ellátott árú forgalma, valamint ezen árújegy használata üzleti közlésekben nem fog azon a ezimen, hogy az árú származása iránt megtévesztő, a két állam egyikében sem megakadályoztatni. Annak a kérdésnek a megítélésénél, hogy valamely árú kiállítása vagy megjelölése, a mennyiben az árújegyként lajstromozva nincs, vagy valamely lajstromozott árújegyhez esetleg hozzátett toldások az áru származása iránti megtévesztésre alkalmasak-e, az előző bekezdésekben foglalt határozmányok alkalmazandók. 6. Az oltalom megtagadásának az 5. pontban biztosított jogával, legkésőbb a másik állam hatósága által beküldött árújegy beérkezésétől számított egy éven belül kell élni és erről a beküldő hatóságot ezen idő alatt kell értesíteni. Ez alkalommal az oltalom megtagadását, meg kell okolni. Az árújegyet eredetileg lajstromozó államnak az oltalom megtagadásáról értesített hatósága erről a bejelentőt azonnal értesiti. A megtagadás ellen a bejelentőt ugyanolyan jogorvoslat illeti meg, mintha az árújegyet közvetlenül abban az államban jelentette volna be, a melyben az oltalom megtagadtatott. Ezen jogorvoslatok határideje azon időpontban kezdődik, a midőn a másik állam hatóságának az oltalom megtagadásáról szóló értesítése kézbesittetett 7. A két állam mindegyike a 2. pontban említett személyek javára ezen állam ívung gleichzeitig mit ausreichender Deutlichkeit die wahre Herkunft (Ort oder Land) der Ware oder doch der Umstand, dass sie nicht aus diesem Staate stamme, angegeben oder aus ihr zu entnehmen ist. In der Verwendung der nationalen Farben für die Herstellung von Inschriften, Arabesken u. dgl. sowie von Umrahmungslinien als Bestandteilen einer Marké wird für sich alléin ein Hinweis auf die Herkunft der Ware nicht erblickt werden. Der Verkehr mit einer Ware, welche mit einer nach den vorstehenden Bestimmungen zum Schutze zugelassenen Marké in ihrer registrierten Gestalt versehen ist, sowie die Verwendung dieser Marké in geschaftlichen Kundgebungen wird aus dem Gesichtspunkte einer Irreführung über die Herkunft der Ware in keinem der beiden Staaten behindert werden. Bei Beurteilung der Frage, ob die Ausstattung oder Bezeichnung einer Ware, insoweit sie nicht als Marké registriert ist, oder etwaige einer registrierten Marké beigefügte Zusátze zur Irreführung über die Herkunft der Ware geeignet sind, habén die in den vorstehenden Absátzen enthaltenen Bestimmungen Anwendung zu finden. 6. Von der ím Punkte 5 eingeráumten Befugnis der Verweigerung des Schutzes muss binnen lángstens einem Jahre nach dem Einlangen der von der Behörde deö anderen Staates eingesandten Marké Gebrauch gemacht und jené Behörde davon verstandigt werden. Hiebei sind die Gründe für die Verweigerung des Schutzes anzugeben. Diese Verweigerung des Schutzes hat die hievon verstándigte Behörde des Ursprungsstaates dem Anmelder sofőrt bekanntzugeben. Gegen die Verweigerung stehen dem Anmelder dieselben Bechtsmittel zu, als wenn die Marké von ihm unmittelbar in dem Staate hinterlegt worden ware, in dem ihr der Schutz versagt wurde. Die Fristen für diese Rechtsmittel werden von der Zustellung der Verstándigung über die Verweigerung des Schutzes seitens der Behörde des anderen Staates zu laufen beginnen. 7. Jeder der beiden Staaten wird für jede von den im Punkte 2 genannten Perso-