Képviselőházi irományok, 1906. XVI. kötet • 579-593. sz.

Irományszámok - 1906-586. Törvényjavaslat a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyoknak az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országokkal való szabályozása tárgyában Budapesten 1907. évi október hó 8-án kötött szerződés beczikkelyezéséről

586. szám. 267 A XV. czikkhez. E határozmány, a mely a XV. czikkben az iparűzés megkezdése és az ipar folytatása tekintetében biztositott egyenlő elbánás alól a gyógyszerészi és a tőzsdei alkuszi ügyletet kiveszi, a jelenlegi tényleges állapotnak felel meg. A két szerződő államban ugyanis eddig sem tekintették a gyógyszerészi ipart közönséges iparnak, hanem annak minősítését a közegészségügyi követelményeknek megfelelően különleges és nem ipari természetű szabályok állapitották meg, maga az ipar megkezdése pedig a képesítésen kivül vagy gyökösitett iparjogositvány, t. i. bizonyos helyhez kötött gyógyszertár megszerzését vagy uj gyógyszertári engedély megszerzését feltételezte. A külföldi minösités eddig is csak nostrifikálás alapján volt megszerezhető; uj gyógyszertári engedély pedig csak saját állampolgárainknak adatott. Az uj határozmány tehát csak az eddigi állapotot állandósitja. A mi a tőzsdei alkuszokat illeti, a budapesti árú- és értéktőzsde nem kivánta ugyan meg a magyar állampolgárságot, hanem a két évi tőzsdei tagság, az állandó budapesti lakás és a magyar nyelv bírásának követelményét állítván fel, igen megnehezítette az osztrák állampolgároknak az alkuszi ügylet folytatását. Ezzel szemben a wieni tőzsde szabályai az alkuszi ügyködésből eddig is kizárták a nem osztrák állampolgárokat. Ezek szerint tehát az osztrák állampolgárok Magyarországon tőzsdei alkuszokként jövőre nem fognak működhetni. A XVII. czikkhez. Az első bekezdés a tisztességtelen verseny elleni védekezésre vonatkozik és azt a készséget fejezi ki, hogy a két állam kormánya oda fog hatni, miszerint e téren lényegileg összhangzatos elvek lépjenek életbe. E határozmány czélja az, hogy a nélkül, hogy a két állam idevágó törvényeinek egyenlősége leköttetnék, mégis lehetőleg biztosittassék kereskedőinknek az az érdeke, hogy azt, a mit nálunk az üzleti tisztességbe ütközőnek minősít a törvényhozás, azt Ausztriában, ottani versenytársai se vonhassák be üzleti körükbe és viszont. Tulajdonképen tehát ez a határozmány tetőzi be a jelen szerződés azon intézkedéseinek sorozatát, a melyek arra valók, hogy kereskedőink és iparosaink osztrák versenytársaikkal, Ausztriában teljesen egyenlő elbánásban részesülvén, azokkal a versenyt sikeresen felvehessék. E határozmány azonban egyáltalán nem érinti azt a jogunkat, hogy saját törvényünk a magyar specziális viszonyokhoz alkalmazkodjék, és e részben az osztrák törvénytől akár az eljáró hatóságok, akár pedig a tisztességtelen verseny egyes tényeihez tűzött jogkövetkezmények tekintetében is eltérjen, vagy a tisztességtelen verseny elleni védekezés körébe olyan anyagot is bevonjon, a mely Ausztriában más törvény szabályai alá esik. Viszont az iránt, hogy mi tekintendő tisztességtelen versenynek, elvi eltérés a két állam törvényei közt már a dolog természete szerint is alig lehetséges, mert az üzleti tisztesség fogalma immár annyira kijegeczesedett, hogy alig képzelhető a?, miszerint olyan eljárás, a melyet a közfelfogás az egyik 34*