Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-578. Törvényjavaslat Budapest fő- és székváros fejlesztéséről s a háztartásának rendezése végett teendő állami intézkedésekről

578. szám. 565 E nagyobb vonalak kiépítésének befejezése karöltve az utóbbi időben beállott építési pangással odavezetett, hogy a legutóbbi időben szerfeletti lakásdrágulást idézett elő, úgy hogy szocziális szempontok teszik elodázhatatlanná az emelkedő tendenczia megakasztását. Ennek egyik eszköze a módjával eszközölt külterjes fejlesztés; a külterjes fejlesztés addig a határig, a mely határig menve nem fog okozni a városnak elviselhetlen újabb terheket s nem fog a beljebb eső részek fejlődésének rovására esni. E végből javasoljuk az építési kedv elősegítése végett a 11. §-ban részletezett adómentességi kedvezmények megadását, továbbá e végből javasoljuk azokat az újabb szabályozási vonalakat, melyek egyfelől az Attila-körút és környékének szabályozásából, másfelöl az óbudai részekben a hídfeljáróval kapcsolatos s a Pacsirtamező-utczáig terjedő szabályozásból, a baloldali részen pedig a Váczi-útig terjedő szabályozásból állanak. Az Attila-körút és környékének szabályozása oly vonalon hajtatik végre, a melynek mindkét részén a szabályozás már be van fejezve,, a többi szabályozási vonalakon pedig a főcsatornák kiépítését is a szabályozás körébe vontuk. Az a jelenség, hogy az óbudai telekárak s lakbérek messze mögötte maradnak a baloldali rész hasonló távolságú kültelki helyeinek telekárai és lakbérei mögött, azt mutatja, hogy a híd létesítése a forgalmi igények kielégítésén kivül kétségtelenül a lakásviszonyok javításának s különösen a munkásosztály immár elviselhetlen lakbérviszonyainak javítására is lényeges befolyással leend. A szépészeti és egészségügyi szempontokon kívül ugyancsak gazdasági' szempontok indítottak a Sáros- és Rudas-fürdők kiépítésének s a Margit-sziget megszerzésének javaslatba hozatalára. Az az óriási kincs, mely fővárosunk páratlan hőforrásaiban rejlik, s ma úgyszólván csak a helyi igények kielégítésére szorítkozik, oly parlagon heverő tőkét képvisel, a melyet gyümölcsözővé tenni s a főváros fejlődése és erőforrásainak növelése érdekében hasznositani elsőrendű gazdasági feladatot képez. Már az 1894-ben a főváros fejlesztése érdekében tett intézkedések alkalmával tervbe volt véve, hogy a Sáros-fürdő avval a kötelezettséggel adassék át a fővárosnak, hogy a Sáros- és Rudas-fürdőket korszerűen épitse ki. Ezt az eszmét kívánja most megvalósítani a javaslat. A végrehajtás során lesz helyén az eszmének oly testet adni, hogy az ne meddő befektetés legyen, necsak a helyi igényeket kielégítő fürdők létesüljenek, hanem hogy kapcsolatosan a többi fürdőkkel rendszeres intézményszerü gyógykezeléssel oly nagyobbszabású fürdőintézetek keletkezzenek, a melyek a fővárost az elsőrendű fürdők sorába emelik. Lényegesen elősegíti ennek az eszmének megvalósítását a Margitszigetnek s az azon levő gyógyfürdőknek megszerzése is. Nagyobb nyilvános parkokban szűkölködő fővárosunk szépészeti és egészségügyi viszonyai már magukban véve kívánatossá teszik, hogy a város két része között elterülő s könnyen hozzáférhető Margit-sziget közkertképen maradandóan biztosittassék s eleje vétessék annak, hogy az ettől a közczéltól elvonassék. A Margit-szigetnek mint köztulajdonnak megszerzése régi vágyódást képez. 1894-ben 7 millió koronáért lett az a fővárosnak felajánlva, ez az ajánlat azonban visszavonatott. Az azóta eszközölt beruházások, jelesül a Margit-hiddal való összeköttetés létesítése, a körtöltés, a sziget több részén eszközölt feltöltések, a felső épületek felemelése, a felső fürdő- és töltőház építése és berendezése, a munkásház és üvegházak építése, a villamvilágiíás berendezése, az alsó kávéház és sporttelepek építése és berendezése és más apróbb berendezések és felszerelések időközi kamatok nélkül öt millió koronát igényeltek, úgy, hogy a Margit-