Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-578. Törvényjavaslat Budapest fő- és székváros fejlesztéséről s a háztartásának rendezése végett teendő állami intézkedésekről
566 578. szám. sziget azokkal a tartozékokkal,- berendezésekkel és felszerelésekkel együtt, a melyek fővárosi pénzalap s illetőleg az állam tulajdonába jutnának, 12 millió koronára értékelhető. Ha a Margitszigetbe 1867. óta tényleg beruházott tőkék összege alapján ejtetnék meg az értékelés, az érték messze nagyobb összeget eredményezne. Ali millió koronányi értéket tehát megnyugvással vélte a kormány alapul vehetni, nem csak azért, mert az bőven fedezve van a sziget értéke s az abba eszközölt beruházások által, hanem másfelől azért is, mert a megszerzés módja olyan, hogy a fővárosi pénzalap és az államkincstár külön megterhelése nélkül válik lehetővé a megszerzés s oly szükségletek elégíttetnek ki, a melyek kielégítése, ha más módon történnék a kielégítés, kétségtelenül tetemes és nehezebben elviselhető áldozatokat igényelne. A kormány a Margit-szigetnek közczélokra való megszerzését a növénykert létesítésének kérdésével hozta kapcsolatba. Jelenlegi növénykertünk az egyetemi kórodai építkezésekre használtatott fel, illetőleg fog e czélra közelebb felhasználtatni, úgy, hogy kereken csak 7500 • ölet tesz az a terület, mely fenmarad. Ez a terület növénykerti czélokra nem elégséges, s e czélra azért sem használható, mert az ott csoportosított koródák kerti czéljaira és fejlesztési területére tartandó fenn. Ez indokokból már a korábbi kormányok kísérleteket tettek a tekintetben, hogy egy új növénykert telepíttessék. A kísérletek azt mutatták, hogy magának a teleknek megszerzése milliókba kerülne, betelepítése és felszerelése pedig oly hosszú időt venne igénybe, hogy évek során át nélkülöznünk kellene a gyakorlatilag is használható növénykertet. A könnyen hozzáférhető Margit-sziget s különösen annak üvegházakkal is ellátott középső része alkalmas területül kínálkozik arra, hogy a mai növénykert üvegházainak áttelepítésével viszonylag kis költséggel azonnal megoldjuk a kérdést. Miután kereken 36.000 négyszögölnyi terület hasittatnék ki a sziget középső 1 észén a növénykert czéljaira s menne át az állam tulajdonába, míg a sziget többi része a fővárosi pénzalap tulajdonává válnék, a szigetért adandó ellenszolgáltatást akként oldjuk meg, hogy a cserébe adandó hat millió korona értékű telekből 2,100.599 korona értékű telket az állam a saját tulajdonát képező telkekből, 3,899.401 korona értékű telket pedig a fővárosi pénzalap adna át saját telkeiből, míg a készpénzben fizetendő 5 millió korona a sziget saját jövedelmeiből törlesztetnék. Az előadott gazdasági jellegű intézkedéseken kívül a főváros háztartási viszonyainak rendezését két szempontból véljük az állam részéről elősegítendőnek. Először a főváros által a rendőrség költségeihez fizetett hozzájárulás leszállítása által s másodszor az italmérési engedélyekből fizetett italmérési illetékek átengedése által. A fővárosi rendőrség a helyi és közrendőri teendőkön kivül főleg oly államrendőri teendőkkel van terhelve, a melyek messze túlterjedve a helyi jelentőségen, országos, sőt internaczionális jellegűek. A méltányosság követeli azért, hogy a rendőrségi költségeknek evvel a részével a főváros ne terheltessék. Másrészt az is kétségtelen, hogy a közvetett adókból eredő fővárosi adójövedelem a fogyasztási adók újabb rendezése által fejlődésében több tekintetben meg lett akasztva. A méltányosság igényeinek minden tekintetben megfelelőleg alig lehetne e kérdést rendezni azon az utón, hogy minden bevételi ágazatnál adjuk meg ennek az elmaradt haszonnak ellenértékét s azért leghelyesebbnek véljük, ha az italmérési illetékekből eredő egész bevételt engedjük át az elmaradt hasznokkal kétségtelenül felérő ellenértékképen. Áttérve a javaslat részletes indokolására:
