Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

564. szám. 349 De ezen állapot mellett önként bekövetkeznék, hogy tulajdonkép kétféle, elfogadással ellátott és az ily záradékot nélkülöző csekkek kerülnének forgalomba, a mi ennek egyöntetűségét mindenesetre zavarná. S ha az elfogadmányt egyesek épp a forgalom biztonságával vélik indokolhatni, melyet az utalványozódnak a csekkben foglalt abstract kötelezettségvállalása fokozna, másrészt lölhozható, hogy az elfogadás az utalványozott részéről visszaélésre is szolgáltathat alkalmat, mert módot nyújthatna számára, hogy a fedezetnek rendelkezésre tartását elodázza. A csekknek az elfogadási záradékkal való ellátását határozottan kizárja az osztrák (8. §.), a svájczi (834. §.) és a skandináv törvény (8. §.). Ugyanaz következtethető az olasz törvény (341. %.) alapján, a melyből hiányzik a váltótörvény felsorolt szabályai közt az elfogadásra való hivatkozás; ugyancsak a román és a japán (537. §.) csekktörvény szerint is; a portugál törvény e részben rendelkezést nem tartalmaz s a 343. §. csak azt mondja, hogy a váltóra vonatkozó határozatok a csekkre is alkalmazandók, föltéve, hogy a csekk természetével nem ellenkeznek. Már az angol törvény (73. §.) szerint, miután ez a csekket bankárra intézett és látra szóló váltónak nevezi és, a mennyiben a 73—82. §-ok határozottan máskép nem rendelkeznek, a váltótörvény határozatainak rendeli alá, az elfogadás teljesen kizártnak nem tekinthető. Ezen föltevés ellen szól ugyan az a körülmény, hogy Angliában, épp úgy mint Amerikában, a csekkek agnoscálásának szokása fejlődött ki, a minek szüksége bizonyára nem merült volna föl, ha a csekk az elfogadásnak volna alávetve. Angliában szokás ugyanis, hogy az utalványos, illetve bankárja az oly csekket, mely a clearing-houseban való leszámolásra későn érkezett, az utalványozott elé terjeszti megvizsgálás végett. Ha a csekket az utalványozott rendben levőnek találja, jegyével (marking) ellátja s a bemutatónak visszaadja; az igy megjelölt csekk másnap a clearing-houseban elsőbbséget nyer. A markingnak jogi jelentősége annyiban van, hogy azzal elismertetik a csekken lévő aláirás valódisága s az, hogy a csekk fedezve van. A .markingtói különbözik a cancelling, mely ugyancsak a clearing-house forgalmában fejlődött ki, s kevésbbé surrogatuma az elfogadásnak, mint inkább az utalványozott belső kezelésében előforduló egyszerű jelzés, melylyel a könyvelő figyelmezteti a pénztárost, hogy a csekket beválthatja. Nagyobb jogi hatályt tulajdonítanak az északamerikai Egyesült-Államokban kifejlődött »certifying«-nak, melynek alkalmazásából (az utalványozott a csekk szövegén keresztül a »good« szót és nevét vagy kezdőbetűjét alkalmazza) az utalványozott szavatosságát vonják le; e részben azonban elmélet és judikatura még nem jutott megállapodásra. Az elfogadásra nézve a franczia és belga törvények nem nyilatkoznak; annyi tény, hogy a váltójogi határozatokra hivatkozó szakaszok (franczia 1865. évi t. 4. §., belga t. 3. §.) az elfogadást nem emiitik. Ezekben az államokban szintén í-zokásos a csekek láttamozása (visum), hogy a csekk rendben van; ezzel azonban az utalványozott kötelezettsége megállapítottnak még nem tekinthető. A németalföldi javaslat 4. §-a szerint a csekk elfogadása nem követelhető, de ha elfogadtatott, ennek ugyanazon hatása van, mint a váltónál A német javaslatok közül a régebbiek, nevezetesen a braunschweigi (IV.) és mannheimi (IV. 1 ) az elfogadás mellett vannak, de már az ujabbak, igy a két kormányjavaslat 7. §-a kizárják az elfogadást s a csekkre vezetett elfogadási nyilatkozatot nem írottnak tekintik.