Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

340 564. szám. osztrák-magyar bank csekkjei) szövegében a fedezetre való hivatkozás szintén benfoglaltatik. Mindazonáltal a javaslat ez utóbbi körülményt sem tekintheti elég nyomós oknak, hogy a fedezetre való utalást érvényességi kellékül kikösse. A fedezetre való hivatkozást már maga a csekkelnevezés feleslegessé teszi, másrészt az a csekk vevőjére nézve meglehetősen értéktelen biztosítás, miután magából a papírból természetesen amúgy sem tűnik ki, hogy a fedezet, melyre hivatkozás történik, tényleg megvan-e. A javaslat, midőn a szóban forgó kelléket mellőzi, nem kívánja csökkenteni a fedezetnek cardinalis jelentőségét a csekk-ügyletben, sőt azon az állásponton van, hogy abban jut leginkább kifejezésre a különbség csekk és váltó közt. A csekk és fedezet közt való szoros viszony azonban magában a dolog természetében rejlik; a kellő fedezet a csekk kibocsátásának anyagi és lényeges föltételét képezi még akkor is, ha annak fenforgásáról a kibocsátó a vevőt a csekkben külön nem is biztosítja. A javaslat továbbá, mint már kiemeltetett, a csekkbirtokos érdekeit szigorú visszkeresettel támogatja, ahhoz a tényhez azonban, hogy a csekk esetleg fedezet hiján -bocsáttatott ki, a magánjogi hátrányokon túlmenő büntetési intézkedéseket nem fűz. Ha tehát az osztrák és német törvényhozási munkálatokban a fedezetnek az érvényi kellékek közé való fölvétele ajánlatosnak mutatkozott azért, mert a kibocsátót figyelmezteti a fedezetlen csekkek kibocsátásával járó jogi következményekre, melyek ama javaslatok szerint párhuzamos büntető jellegüknél fogva kétségkívül súlyosabbak, ez az ok a javaslatra nézve fenn nem forog, illetve külön figyelembevételt nem igényel. A javaslat a csekkben pénzösszegnek kitételét követelvén meg, ezzel az u. n. értékpapír- vagy árúcsekkek természetesen kiesnek rendelkezései alól. A pénznek összegében határozottnak kell lennie, a mihez szükséges, hogy bizonyos pénzegységek számszerint megjelöltessenek. Nem érintheti a csekk joghatályát, ha arról van szó, hogy a kitett pénzösszeg ne készpénzben, hanem bizonyos körülmények közt a kibocsátó vagy bármely forgató kifejezésre juttatott akaratához képest elszámolás (jóváírás) utján kerüljön fizetésre. Erről a javaslat 10. §-a külön intézkedik. A javaslat recipiálja továbbá (21. § 2. és 5- pont) a váltótörvénynek azokat a rendelkezéseit, melyek az okmányban kitett pénzösszegek adatainak netáni eltérésére és a fizetendő pénznemre vonatkoznak. Mindezek tekintetében a javaslat a külföldi törvényhozással azonos álláspontot foglal el. Csaknem valamennyi törvény tartalmazza azt a rendelkezést, hogy a csekknek határozott pénzösszegről kell szólnia; igy a svájczi (830. §. ad 2.), mely egyúttal a pénzösszegnek szavakkal leendő kiírását rendeli; az olasz (339. §.), a hollandi (221. és -i23. §.), a román (365^ §.), a portugál (341. §.), az angol (38. és 73. §.), az osztrák (•1. §. 5.), a japán (530. §. 2.); hasonlóképen a német javaslatok (1. §. ad 2), mig az orosz javaslat (578. §. 3.) az összegnek szintén betűkkel való kiírását követeli. Végre a fizetési meghagyásnak teljesen föltétlenül kell hangzania, mert ellenkeznék a csekk természetével, ha annak érvényesítése bármely ellenszolgáltatástól vagy föltételtől tétetnék függővé. A visszteher kikötését már a K. T. is kizárja a kereskedelmi utalványokra nézve; még indokoltabb ez a csekknél, mely első sorban fizetési eszköz, pénzhelyettesítő. Az utalványozottnak szabatos utasítást kell kapnia, a nélkül, hogy kénytelen legyen az utalványozó és az utalványos közti jogviszony bírálatába bocsátkozni. 4. A kiállítás helyének és idejének pontos megjelölését a javaslat bemutatási határidőre való tekintettel irja elő, melynek szigorú betartásához jelentékeny jogi következmények fűződnek. A határidő kell, hogy a csekk alapján legyen megállapítható, ez pedig csak úgy történhetik, ha a csekk keltének helye és ideje magán az okiraton ki van tüntetve. De a most előirt kellék egy-