Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

336 564. szám. a fedezet hijján történt kibocsátásról. A javaslatok közül a régebbi német javaslatok,. (VI.) a birodalmi bank javaslata (18. §.) szintén büntetést helyeznek kilátásba, s a két kormányjavaslat (20. §. és 27. §.), illetve a szövetségtanács javaslata 28. §.) a fedezetlen csekk kiadását nem csak magánjogilag, hanem vétség gyanánt (1000 márkáig terjedhető pénzbüntetéssel) bünteti de büntetlenség áll be, ha még a bemutatási határidőn belül a fedezet a kellő összegben pótoltatott A javaslat lehetőleg minél több vonatkozásban a külföldi legislatióval való egyöntetűségre törekszik, de az u. n. fedezetlen csekk tekintetében külön büntető határozatoknak életbeléptetését szükségesnek nem tartja. Eltekintve attól, hogy éppen azokban az államokban, melyekben a csekkrendszer a legnagyobb kiterjedést nyerte, mint Angliában és az észak-amerikai Egyesült-Államokban, az ily büntető rendszabályok hiányzanak, a mi arra vall, hogy a csekkforgalom kiterjedése és szoliditása azok nélkül is biztosítható, nyomós érvek szólnak a mellett, hogy a magánjogi hátrányok alkalmazásában a törvény túl ne lépje a kellő határt. A kereskedelmi forgalomban elterjedt az a szokás, hogy az utalványozott bank azzal a számlatulajdonossal, ki ismételten fedezet nélküli csekket hoz forgalomba, az összeköttetést megszünteti, már magában elég hatásos rendszabály az ily üzelmek kiküszöbölésére. De a mindennapi életben észlelhető más jelenségek is óvatosságra intenek. A rendes bankforgalomban naponta állíttatnak ki csekkek abban a biztos várakozásban, hogy a behajtás végett átadott kötelezettségi okmányok vagy leszámítolandó váltók értéke, melyeket a kibocsátó arra a napra benyújtott, folyósittatni fog. Különben is élénk pénz- és árúforgalom mellett nagyon könnyen megeshetik, hogy a fedezet számításánál itt-ott hiba vagy tévedés csúszik be s a fedezet egyáltalában vagy a kellő összegben nem áll rendelkezésre. Mindezekben az esetekben a fedezetlen csekk kibocsátása bona fide történt; a kibocsátó egyszerűen tévedésben volt s így indokolatlan, hogy eljárását büntessék. Igenis indokolt a büntetés akkor, ha az ily csekkek kibocsátásánál a csalás külön kritériumai forognak fenn; ekkor azonban az általános büntetőjogi határozatok kellő védelmet nyújtanak. A javaslat nem hagyhatta figyelmen kivül, hogy adott viszonyok közt a kibocsátó a kibocsátás idejében meglévő fedezetről a bemutatás előtt is akként rendelkezhetik, hogy az utalványos kielégítést ne találjon, ennélfogva ily esetekben a büntető sanctió amúgy is hatálytalan, maga a tény pedig, hogy fedezet a kibocsátás idejében nem volt, csak nehezen bizonyítható. De még ha a büntetés alkalmazása csak akkor fogna is helyt, a midőn a fedezet a bemutatás idejében hiányos, méltán lehet tartani attól, hogy a büntető rendszabályok az ellenkező eredményt fogják szülni, mint a melyre a törvény czéloz. Épp azon közönség körében, melyben a csekkrendszert elterjeszteni kívánjuk, gátolnák az ily rendszabályok a csekk használatát; a félelem, hogy önhibájukon kivül büntetés alá eshetnek, széles köröket visszariasztana attól, hogy az ily következményekkel járó fizetési eszközt igénybe vegyék. De valószínű az is, hogy az utalványozott, semhogy ügyfelét a büntetésnek kitegye, ;: fedezet hiánya esetén is beváltja a csekket, ez pedig a büntető határozatok egyszerű kijátszásával, az egész csekkügyletnek a fedezeti alapról való elterelésével volna azonos. A javaslat a csekk biztonsági érdekeit a benne foglalt abstract fizetési ígérettel s az igéret be nem váltása esetében beálló szigorú anyagi és alaki jogkövetkezményekkel kellőképen megóvhatóknak véli. 1. §. A javaslat mellőzi a csekk fogalmának törvényes meghatározását s csupán azoknak az alaki kellékeknek megjelölésére szorítkozik, a melyek a csekknek, mint