Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

564. szám. 337 ilyennek érvényességéhez föltétlenül szükségesek. A régebbi törvények és javaslatot, gy nevezetesen az angol (73. §.), az olasz (339. §.), a portugál (341. §.), a. spanyol (534. §.),. a franczia (1865. évi 1. §.) és a belga (1. §,) törvények, valamint a három német, kamarai javaslat (I) s végül az orosz javaslat (566. §.) egyik vagy másik formában körülírják ugyan a csekk fogalmát, az újabb legislatio azonban (svájczi 830. §., skandináv 1. §., az osztrák t. 2. §., a két német kormányjavaslat 1. §.) beéri az érvényi kellékek egyszerű felsorolásával s a javaslat már azért is az utóbbi álláspontot foglalja el, mert a váltótörvény ebbeli kipróbált módszerére támaszkodhatik. Az érvényességi kellékek a javaslat szerint a következők: 1. A csekk-elnevezés, melynek magában az okiratban kell foglaltatnia. Ezzel az elnevezéssel mindenekelőtt a kibocsátó azt az akaratát juttatja külső kifejezésre, hogy az okmányt a csekk különleges jogszabályai szerint kivánja elbíráltatni; szabadságában állván az elnevezés elhagyásával az okmányoknak oly joghatályt tulajdonítani, mely a kereskedelmi vagy az általános magánjog szerint megítélendő utalványhoz fűződik ; viszont a csekk vevője abba a helyzetbe jut, hogy legottan láthatja, minő jogi természetű papírral van dolga. A csekk elnevezés továbbá mellőzhetővé teszi más oly kellékek fölvételét, melyeket némely törvényhozás s a csekk érvényességéhez különben megkíván, igy például a fedezetre való utalást a szövegben. Fölmerülhet az a kérdés, hogy a szóban forgó kellék követdménye nem okoz-e a nemzetközif orgalomban nehézségeket, tekintettel azokra az esetekre, a midőn a csekk külföldről belföldre intéztetik s a csekk-elnevezés a kiálatási hely .joga szerint a csekk érvényességi kellékei közé fölvéve nincsen. Ettől azonban nem kell tartani. A csekk az utalványozott űrlapjain szokott kiállíttatni, a belföldi utalványozott űrlapjain a csekk-elnevezés tehát már rendszerint benfoglaltatik; azonfelül a javaslat 21. §-a recipiálván a váltótörvény 96. §-ának rendelkezéseit, kétségtelen, hogy a külföldön belföldre kiállított csekkek, ha esetleg a külföldi kiállítónak saját űrlapjain bocsátvák ki, a csekk-elnevezés nélkül is érvényes csekkeknek tekinthetők, a mennyiben az a kiállítás hely törvénye szerint az érvényességi kellékek közt nem szerepelne. A csekk-záradék követelményét egyébiránt a külföldi törvényhozásban fölállítja a svájczi (830. §. ad 1.), a skandináv (1. §.), az osztrák (2. §. 1.) és a japán (530. §. 1.) törvény; a javaslatok közül a német birodalmi bank javaslata (1. §.) és a két német kormányjavaslat (1. §. ad 1.), végre a németalföldi javaslat (1. §. ad 1.). 2. Hogy oly formalpapirban, mint a minő a csekk, az utalványozott megjelölésére okvetlenül szükség van, az bővebb indokolást nem igényel. A külföldi törvényhozásban általában e kellék kikötésével találkozunk, habár többé-kevésbbé eltérő formában. Az utalványozott megjelölését érvényességi kellékül irja elő az osztrák (2. §. 5.)és a skandináv törvény (1. §.); a svájczi törvény (830. §. ad 5.)egyezően a váltótörvény 722. §. ad 7. határozatával kivánja azt meg; az angol váltótörvény 73. §-a s hozzá a 6. §. 1-ső bekezdése szerint az utalványozott név szerint vagy más módon felismerhető határozottsággal jelölendő meg. Olaszországban az utalványozott megjelölésének épp úgy, mint a váltónál kell történnie (341. §.); hasonlóképen a román és portugál törvény szerint (364., illetve 343. §.). Franeziaországban elegendő valamely fölismerhető megjelölés. A javaslatok közű! a váltótörvénynyel megegyező szövegezést tartalmaz a német birodalmi bank jav. (1. §. ad 5.); a braunschweigi, mannheimi és a braunschweigi deleg. értekezlet! jav. (ad I.) e kelléket a csekk definitiojában irja elő, míg a német kormány-javaslat (1. §. ad 2.), külön nem rendeli az utalványozott megnevezését, hanem ezt a követelményt összeköti egy másikkal, t. i. »a kibocsátónak valamely személyhez Répvh. iromány. 1906—1911. XIV. kötet. 43