Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
564. szám. 335 javaslat megfelelő intézkedésekkel megkönnyíti a csekknek az átírási (gíro) műveletekre való fölhasználását, másrészt pedig azt, hogy a csekk mint beszámítási anyag a scontratióra alkalmas leszámoló helyekre (clearing-house) eljuthasson. (10 , 11. §§.). A csekkügylet czéljából foly az a követelmény, hogy az abban foglalt fizetési művelet sikeres befejezésre jusson. Az utalványozott abbeli kötelezettsége, hogy a csekket beváltsa, a közte és a kibocsátó közti szerződésre (csekk-szerződés) alapittatik (12. §.) ; s nem foly magából a csekkből, már azért sem, mert az utalványozott eltogadó nyilatkozata, mely szavatosságát megállapíthatná, elvileg kizáratik. (ö. §.). Épp ez oknál fogva a csekkbirtokost az utalványozott ellen közvetlen kereset meg nem illeti s az utóbbi a csekk szerződésszerű beváltásáért csupán a kibocsátónak felelős. Viszont a csekkbirtokos a fizetés iránt további biztosítékot nyer azzal, hogy a csekk kibocsátója s minden további forgatója önálló kötelezettségi Ígéretet tesznek a fizetésre arra az esetre, ha az utalványozott a csekkben foglalt meghagyást nem teljesítené. A csekkbirtokos ilyképen magából a papírból visszkereseti igényt nyer mindazok ellen a kik a csekkre vezetett kibocsátói vagy forgatói aláírásuk által a csekkösszeg fizetéseért szavatosságot vállaltak (15. §.), s ezt az igényt a váltójog analógiájára, egyrészt az u. n. anyagi váltószigor, másrészt a gyorsabb peres eljárás (25. £.) engedélyezése még inkább erősiti. Védi a javaslat a csekkbirtokost annyiban is, hogy a csekk közvetítette fizetési ügylet lebonyolítását a kibocsátó személyében történő változásoktól lehetőleg függetleníti (13. §.), valamint megszorítja az ellenutasitás lehetőségét (14- §•) A csekk és az ehhez fűződő jogviszonyok kellő jogi constructióján kívül a javaslat gazdaságpolitikai czélokat is tart szem előtt. Azt, hogy a csekk kibocsátásának alapjául szolgáló tőkék az ezek kezelésére és gyümölcsöztetésére leghivatottabb körökhöz, a letéti intézetekhez tereitessenek, a javaslat főleg a passiv csekképesség megfelelő korlátozásával (1. §.), részben pedig illetékjogi intézkedésekkel (23. §.) véli előmozdíthatni; ugyanezen az utón igyekszik találni módot, hogy a csekk hitelezélokra való fölhasználásának és így az azzal való visszaéléseknek lehetőség szerint elejét vegye. A csekknek abbeli minősége, hogy a készfizetés teljesítésére szolgáljon eszközül, természetesen első sorban és mindenekfölött a fedezet által emelkedik érvényre; a fedezet az, mely a csekk beváltását függetlenül a.kibocsátó személyes hitelétől anyagilag biztosítja. A javaslat tehát a fedezet jelentőségére kellő súlyt fektet s azt megfelelően kifejezésre is juttatja. A legtöbb csekktörvény ezzel nem éri be. hanem büntető határozatokat is tartalmaz arra az esetre, ha a csekk beváltása azért marad el, mert a kibocsátó az utalványozottnál nem tartott fedezetet. Már az 1865-iki franczia törvény (6. §.) a csekknek előzetes fedezet nélkül való kibocsátását a csekkösszeg hat százalékával egyenlő pénzbüntetéssel sújtja, nem érintve a büntető törvények alkalmazását, a mennyiben ezeknek helyük van, s az 1874-iki novella (6. §.) nem csupán előzetes (préalable) ? hanem rendelkezésre álló (disponible) fedezetet is kivan. A belga törvény (5. §.) a csekkösszeg tíz százalékával egyenlő pénzbüntetést szab arra, a ki előzetes fedezet nélkül rendelkezik. Éppen így intézkedik az olasz törvény (344. §.); (a vele rokon portugál törvényből azonban a büntető határozatok kimaradtak). A svájczi törvény (837. §.) szerint a kibocsátó, ha fedezettel nem birt, a csekk birtokosának az okozott káron kivül a kiutalt összeg öt százalékát köteles magánbírságként megtéríteni. Az osztrák törvény (23. §.) csupán rendbírságot szab ki s pedig a nem fedezett csekköszszeg 3°/o-a erejéig, mely bírságot csak a rosszhiszemű kibocsátóra a polgári biró szabja ki, hivatalból csak akkor, ha az előtte lefolyt per folytán tudomást szerzett
