Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
564. szám. 329 mutatóra szó), pedig nálunk tényleg ezek a csekktypusok az elterjedtebbek, vagy ha a kibocsátó nem kereskedő, a mi szintén gyakori eset, lévén a csekk szorosan véve nem kereskedelmi papir. Oly esetekben tehát, a midőn a csekk kereskedelmi utalványnak sem tekinthető, elbírálásánál a közönséges utalvány jogát kellene számbavenni, melynek tekintetében joggyakorlatunk az o. p. tkv. 1400. és következő szakaszaira támaszkodik. Kétségtelen azonban, hogy az a jogi rendezés, mely az o. p. tkv.-ben az utalványra nézve fönnáll s a mely csupán a kötelem megszüntetésének eszközét látja benne, a mai üzleti és fizetési forgalom igényeinek meg nem felel; annál kevésbbé áll összhangzásban a csekk közvetítette forgalom szervezetének követelményeivel. Misem bizonyítja ezt inkább, mint az, hogy az általános polgári törvénykönyv tervezete már az utalványt az osztrák polgári törvénykönyvtől lényegesen elütően szabályozza s mindenesetre közelebb hozza a kereskedelmi utalványhoz, melylyel összhangban a közönséges utalvány intézménye is most már az alapul szolgáló jogviszonytól függetlenül, elvont ügyletként nyer rendezést. De a jogi szabályozás ezen megfelelőbb alakja mellett is kétes marad, hogy a jövőre nézve ama határozatok elégségesek lesznek-e a csekk jogrendjének megállapítására s nem lesz-e inkább még számos döntő fontosságú kérdés, — utalunk csak a fedezet, a bemutatási határidő kérdésére, — melyek az utalványjogban a csekk szempontjából megoldást nem találnak, nem is szólva arról, hogy számos viszonylat áll fenn, melyek a csekk sajátosságaival szorosan összefüggnek, a kötelmi jog általános szabályaiban azonban más elbánásban részesülnek. Ilyen az okirat reális tartalmának az utalványozott, elfogadási nyilatkozatától függővé tétele, mig a csekk lényegével az elfogadmány ellenkezik; ilyen az okiratból eredő igények érvényesiiése, melynek szigorúbb föltételei a közönséges utalványnál hiányzanak, a csekknél azonban feltétlenül szükségesek s ilyen az okirat könnyű forgathatósága, melyet a közönséges utalványjog nem biztosit, holott a forgatmány a csekk functiójának egyik fontos eleme, Az ily módon meglévő hézagokat nem töltik ki a szerződéses rendezésből eredő határozatok sem. Elvitázhatatlan ugyan, hogy nevezetesen az utalványozott és kibocsátó közt létrejött megállapodások a külön csekkjogi szabályok hiányát bizonyos viszonylatokban pótolják s máris sok tekintetben egységes jogtelfogást és szokást teremtettek, igy pl. a csekk kellékeire, az elfogadás kizárására stb.-re nézve; de másrészt elvitázhatatlan az is, hogy az egyes üzleti szabályzatokban kifejezésre juttatott ezek a határozatok csakis az utalványozott és kibocsátó egymáshoz való viszonyát szabályozhatják s Ki nem terjedhetnek azokra a jogviszonyokra, melyek a csekk vétele vagy továbbadása kapcsán keletkeznek. Pedig a csekk életképessége szempontjából a fősúly ezen nyugszik. A csekkbirtokos az utalvátiyozottnak a kibocsátóval való megállapodásait nem is ismerheti; nem tudja, hogy a csekk, melyet kezei közt tart, megfelel-e a regulativum szabályainak; vájjon joga van-e a kibocsátónak a csekk kifizetését ellenutasítással meggátolni, vagy különös föltételektől függővé tenni; mely idő alatt kell a csekket fizetés végett bemutatnia s mik a bemutatás elmulasztásának következményei stb.; megannyi kérdések, melyeket általános érvénynyel csakis törvény dönthet el; s erre annál inkább szükség van, mert hisz a csekk hivatása, hogy harmadik személyek kezébe jusson s hogy ezek azt a biztonság tudatában készséggel elfogadják. Azok, kik a csekktörvény megalkotását mindaddig elodázni akarnák, a mig a csekk-intézmény iránt nálunk is a nézetek minden irányban tisztáztattak s megfelelő szokásjog jut érvényre, feledik, hogy egyes sarkalatos kérdések iránt — s e tekintetben elég lesz a bemutatási határidő kérdésére utalni — egységes szoKépvtí. iromány. 1906—1911. XIV. kötet. 42
