Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről

328 564. szám. területet foglalt el s hogy különösen a forgatott összegeket tekintve, annak gazdasági jelentősége vetélkedhetik a váltó és a bankjegy utján lebonyolított pénzforgalommal. S előre látható, hogy a valutarendezés művének leljes befejeztével, a készfizetések fölvételével, a csekkintézmény terjedése az eddiginél is rohamosabb, mert szükségesebb lesz. A készfizetések fölvételének mellőzhetetlen korrolariuma a pénzhelyettesitö eszközök forgalmának előmozdítása és biztosítása, mert a papírpénz helyébe lépő érczpénz mentől gazdaságosabb kihasználására ez az egyedüli rendszabály. Nem véletlen tehát, hogy a csekk használatának fokozódása összeesik a valutarendezés munkálatainak előhaladásával; a gazdasági belátás máris egészen uj köröket hódított meg a csekkrendszer számára, sőt a számlatulajdonosok sorában egyre növekedő számban jelennek meg állami és egyéb közpénztáraink is. Ily viszonyok közt mind sűrűbben hangzik föl az az óhaj, hogy a csekk intézménye a jogi szabályozás biztos alapjára helyeztessék, melyet máig nélkülöz. Nemcsak a sajtóban, hanem az első sorban érdekelt üzleti körök, kereskedelmi kamarák részéről sürgetik a legislativ rendezést, a mely nemcsak az eddig érezhető hiányt pótolná, hanem kihatna magának az intézménynek jövő fejlődés képességére is, mert hiszen a csekk fizetési eszközül bizonyára nagyobb bizalommal és így fokozott mértékben vétetnék igénybe, mihelyt egyszer jogi lénye és jelentősége minden kétséget kizáróan tisztázva lesz. Szabályokat, melyek által a csekkből eredő vagy ahhoz fűződő jogviszonyok megfelelő elbírálást nyerhetnének, a jelenleg létező joganyag nem nyújt. Az egyetlen tételes rendszabály, mely a csekk speciális jogára emlékeztet, a bélyegtörvényben foglaltatik; de a csekknek abban foglalt meghatározása, mely különben is a bélyegkérdés megoldásának van szentelve, az intézménynek még jellemzői.b sajátságait sem domborítja ki, annál kevésbbé szolgálhat alapul a csekkügyletben érdekelt felek jogviszonyának helyes megállapilására. A törvény-analógia sem nyújt a megoldásra kielégítő eszközt. A csekk egészen különleges jogi alakzat, melynek sajátosságai önálló construálást igényelnek s csak részleges sikerrel járna minden kísérlet, mely azt alárendelhetni véli akár a váltójognak, akár pedig azoknak a szabályoknak, melyek az utalványokra nézve a kereskedelmi törvényben vagy pedig az általános magánjogban foglaltatnak. Az angol törvény a csekket bankárra intézett és látra szóló váltónak nevezi ugyan, s néhány kiegészüő intézkedéstől eltekintve, teljesen a váltójog rendelkezéseinek veti alá; de ez a fölfogás, melyet egyébként az 1888. évi brüsseh nemzetközi váltóértekezlet is magáévá tett, a mi viszonyaink számbavételével alig juthat érvényre. Gazdasági czéljára figyelemmel, mint föntebb kifejtetetett, a csekk egészen elüt a váltótól; azonfelül váltótörvényünk a váltónak mint hitel- és egyszersmind forgalmi papírnak jellegét sokkal élesebben domborította ki, mint teszi az angol törvény; végre váltótörvényünk nem egy fontos rendelkezése áll fenn — elfogadási nyilatkozat, biztosítási visszkereset stb- — melyek a csekk lényével homlokegyenest ellenkeznek. Jogi szempontból tehát a csekk a látra szóló idegen váltóval nem azonosítható s az utóbbi jogával csak annyiban hozható kapcsolatba, a mennyiben a csekk természete a váltótörvényben foglalt egyes anyagi és alaki jogszabályok alkalmazását megengedi. Már több rokon vonás fűzi a csekket az utalványhoz; az erre vonatkozólag fennálló jogszabályok azonban szintén csak korlátolt mértékben és elszigetelt esetekben alkalmazhatók a csekkre. A K. T. 291. §-a alapján a csekk kereskedelmi utalványnak volna minősíthető, de csak akkor, ha rendeletre szól, vagy kereskedő által van kiállítva. A K. T.-nek az utalványokra vonatkozó szakaszai már hatálytalanok oly esetekben, a midőn a csekk névre vagy be-