Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-564. Törvényjavaslat a csekkről
564. szám. 327 hogy az, a ki a csekket a kibocsátótól kapta, a csekk forgalomban maradhatására kitűzött rövid időn belül azt fizetés czéljából ismét tovább adhatja s igy készpénz igénybe vétele nélkül a fizetési müveletek nagyobb száma keletkezhetik, a csekkben rejlő nagy gazdasági erő voltaképen akkor jut érvényre, ha az utalványozódnál bemutatott csekk szintén nem kerül készpénzben kifizetésre és pedig vagy azért, mert a csekk birtokosának ugyancsak az utalványozottnál lévén számlája, a csekk értéke készfizetés helyett egyszerűen javára iratik (giro), vagy pedig azért, mert a csekk birtokosa, mint egy más bank ügyfele, azt beváltás végett saját bankjának nyújtja át, mely azután adott helyen és mód szerint az intézvényezett bankkal a csekk értékét egyszerű beszámitás, scontralio utján kiegyenliti (clearing-house). A csekk közvetítette forgalom az utóbbi években Magyarországon örvendetes fejlődést vett. A m. kir. postatakarékpénztár csekk- és dearing-berendezése, másrészt az osztrák-magyar bank girószervezete utján a legszélesebb körökben elterjedt a csekk, melyet ujabban magánbankjaink is élénken fölkaroltak. A postatakarékpénztár és a jegybank csekkforgalmának nagy méreteit a mellékelt kimutatások részletesen föltüntetik; e helyen tán elegendő lesz néhány jellemzőbb adatnak kiemelése. Mig a m. kir. postatakarékpénztárnál a berendezés első évében, 1890-ben a számlatulajdonosok száma mindössze 910 volt; a csekkek darabszáma, az u n. átirási (clearing) csekkek figyelmen kivül hagyásával, 49.155, értéke pedig 99,657.446 K, addig 1906-ban a számlatulajdonosok száma 14.928, a csekkek darabszáma 989.174; értéke pedig már 1,242.418.114 K. Az osztrákmagyar banknál — kizárólag magyar intézeteinéi —- a girószámla-tulajdonosok száma 1888-ban 327, 1906-ban pedig 2.624; a girósiszámlákon, mellőzve itt is az átutalási (vörös) csekk utján lebonyolított forgalmat, tisztán a fehér csekkek által közvetített pénzforgalom kitett azfelső évben, 1888-ban 475,478.000 K-t, 1906-ban pedig már 3.261,590.000 K-t. Csupán a most emiitett két intézetnél tehát a szűkebb értelemben vett csekkforgalom a jelzett 1906-iki évben kerek'összegben ötödfél milliárd korona értéket képviselt. A csekk térfoglalásának nem kevésbbé jellemző tünete, hogy a budapesti leszámoló egyletbe beszolgáltatott csekkek darabszáma 1898-ban még csak 2.749, értékösszege pedig 130,992.874 K volt, 1906-ban pedig már 69.377 drb. csekket szolgáltattak be 866,088.469 K értékben. Kevésbbé részletes adatok állanak rendelkezésre a többi magánintézetek csekkforgalmáról s az ebbeli forgalom fölbecsülését gátolja az a körülmény, hogy sok intézet nem képes a folyószámlát a csekkszámlától szétválasztani. A millenáris kiállítás óta a hitelstatisztika reformja keresztül vitetvén, az országos központi statisztikai hivatal a csekkszámlák számát és az ezeken keresztül menő forgalmat külön is kimutatja s habár ott, a hol a folyószámlák a csekkszámláktól nem különittetnek el, mindenesetre jelentékeny az a forgalom is, mely a csekk utján nyer lebonyolítást, mégis a nagyobb megbízhatóság érdekében ezúttal csak az ilyenekül határozottan megjelött csekkszámlák forgalma vétetett számba. S ez a forgalom magában véve is nagy arányúnak mondható. A közzétett adatok szerint 1895-ben a csekkszámlák száma a szorosan vett magyarországi intézeteknél 1295 volt, e szám 1905-ben 2878-ra emelkedett, a forgalomnak méretei pedig kitűnnek abból, hogy 1905. év folyamán csekkszámlákra (az egész magyar birodalomban) 1,557.390,000 K helyeztetett el s csekkek alapján 1,529.951,000 K fizettetett ki. A kibocsátott csekkek darabszámáról kimutatások hiányzanak, de ismeretes, hogy főleg a fővárosi bankoknál és takarékpénztáraknál a forgalomba kerülő csekkek mennyisége évente százezrekre megy s e szám egyre növekszik. Mindez a mellett szól, hogy a csekk Magyarországon tényleg már széles
