Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-561. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1904. évi zárszámadásokról

561. szám. 307 viselőház már határozott a számvizsgáló és igazságügyi bizottságok jelentései alapján. A nyugdíjak tételénél a számvevőszék kifogást tett arra nézve, hogy br. Fejórváry Géza volt honvédelmi minister 1903. évi június 27-én ez állásától felmentetvén ós a várakozási illetékkel szabadságolt táborszernagyok állományába helyeztetvén, várakozási illetékéből 7.200.korona évi illeték élvezetében akkor is meghagyatott, amikor 1904. október havában legfelsőbb kézirattal ós évi 16.800 korona fizetéssel testőrkapitánnyá neveztetett ki. A számvevőszók ezt a tételt abból a szempontból kifogásolja, mert a jelen eset nem az 1885. évi XI. t.-cz. 33. §-a, hanem az 1875. évi LI. t.-cz. 22. §-ának b) pontja szerint volna elbírálandó. A honvédelmi minister a megindult tárgyalások során méltányossági okokkal igazolta az 1885. évi törvény alkalmazását és a pónzügyminister is kivételesen méltányossági okokból járult hozzá ezen intézkedéshez. A bizottság a kérdéses törvények egybevetéséből megállapította, hogy az 1885. évi XI. t.-cz. 33. §-a nem alkalmazható, mert eltekintve attól, hogy ezen törvény katonai nyugdíjasokra egyáltalán nem vonatkozik, a törvény idézett rendelkezése csak t ujabb állami vagy megyei törvényhatósági alkalmazás* esetén foglalhat helyet, amilyennek a testőrkapitánnyá való kinevezés — ámbár az 1885. évi XI. t.-cz. 8. §-a szerint a szolgálati idő beszámítása tekintetében az állami hivatalok és a legfelső udvartartás között a viszonosság fennáll — kétségkívül nem tekinthető. De ép oly kevéssé tekinthető ezen kinevezés az 1875. évi LI. t.-cz. 22. §-ának b) pontjában körülirt »a közös hadseregben vagy hadi tengerészetnél tényleges illetékkel való újra alkalmazásnak«. A testőrkapitányi állás egyáltalán nem tekinthető sem polgári, sem katonai állami hivatalnak, minthogy ezen állás sem törvényeinkben szabályozva, sem az állással járó dotáczió költségvetéseinkbe felvéve nincsen, igy ezen állás oly megbizatásnak tekintendő, amelyért járó, nem az államtól élvezett dotáczió vonatkozásba az állam által nyújtott nyugdíjjal vagy várakozási illetékkel ebben az esetben nem hozható. Ez okokból a bizottság, mellőzve a számvevőszék észrevételeit és a honvédelmi minister által érvényesített méltányossági okokat is, — a melyekre ez esetben a bizottság figyelemmel nem lehetett volna, — napirendre tért a kérdés felett, minthogy a vitás várakozási illeték folyósítását nem találta törvénybeütközőnek. A közösügyi rendkívüli kiadásoknál mutatkozó négy rendbeli, összesen 8,931.733 korona előirányzat nélküli kiadásokra nézve megállapítja a bizottság, hogy a kiadásokat előirányzat nélkül történteknek kell annak daczára minősítenie, hogy a közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság azokat 1904. február 28-án, illetve 1904. június 10-én ő Felsége által jóváhagyott határozataival meg is állapította, mert az 1867. évi XII. t.-cz. 41. §-a értelmében közösügyi kiadások a magyar ministerium által addig, a mig a magyar állami költségvetésbe, vagy ezt pótló törvénybe fel nem vétettek, jogszerűen nem folyósíthatok. Némi mentségéül szolgálhat ugyan ezen túlkiadásnak az a körülmény, hogy a közösügyi rendes kiadásoknál 6,446.760 korona megtakarítás, a rendkívüli bevételeknél pedig 5,134 391 korona bevételi többlet mutatkozik, úgy hogy a végeredményben c's egyenlegként a közösügyi kiadások nem terhelték meg többel az 1904. évi államháztartást, mint a hogy az előirányzat szerint meg volt terhelendő. Végül a ministerelnökség túlkiadásai közt »a bécsi udvari kamarai levéltár szétosztásának költségeire« felvett 2045 korona 20 fillérre, illetve az e 39*