Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
144 539. szám. Az állattenyésztés fontos érdekei által vezettetve az 1894. évi XII. t.-cz. 12. §-a már megfelelő korlátozást állitott fel olyan közös legelők felosztására nézve, a melyek a törvény életbelépte idejében közös legelő jellegével birtak, a mennyiben az ezek felosztására irányuló bírói eljárás megindítását a földmivelésügyi minister hozzájárulásától tette függővé. E törvény rendelkezését a gyakorlatban általában ugy magyarázták, hogy nem vonatkozik az úrbéri elkülönités és arányositási eljáráson még keresztül nem ment közös használatú legelők és erdei legelőkre. Ezek tehát részint az 1871. évi LIII. t.-cz. 42. §. 74. ós 79. §-ai alapján feloszthatók a nélkül, hogy a földmivelésügyi minister előzetes hozzájárulása szükséges volna, részint pedig az arányositási eljárás során az 1880. évi XLV. t.-cz. 25. §-ában megállapított feltételekkel szintén egyéni felosztás tárgyát képezhetik. Szükséges tehát minden kétséget kizárólag mindennemű közös legelőre nézve megállapítani a felosztás feltételeit. Semmi indok sem szól a mellett, hogy a birtokrendezés folyamata alatt feloszthatók legyenek oly közös területek, a melyek a birtokrendezés befejezése esetén — a mennyiben közösségben maradnak — csak a földmivelésügyi minister hozzájárulásával lennének feloszthatók; mivel az 1894. évi XII. t.-cz. 12. §-ának általában az volt a czólja, hogy a közös legelők indokolatlan és káros felosztását, tekintet nélkül azok jogi minőségére és eredetére, megakadályozza. Természetes, hogy a legelőterületek megóvására irányuló törekvés nem gördithet akadályokat a tagósitás czélszerű keresztülvitele elé. Ha a legelő területek kicserélése okadatolt, az a földmivelésügyi minister engedélyével a tagositó érdekeltség költségén elrendelhető. Az 1880 : XLV. t.-cz. §. része változatlanul marad az erdők közötti részletek kicserélésére vonatkozólag. Nagyfontosságú a javaslat azon intézkedése, a mely elrendeli, hogy a tagósitás útján' a birtokosság, ha gazdasági érdeke ezt okadatolttá teszik,, közlegelőt létesiteni, vagy ha annak kiegészítésére vagy nagyobbitására vanszükség, ezt keresztül vinni köteles. , - . Kétségtelen, hogy ez a rendelkezés súlyosan érinti a magántulajdont és az egyéni szabad rendelkezést. Mindamellett eltekintve attól, hogy a tagositási eljárás már magában véve korlátozza a tulajdonjogot és közérdekből valóságos kisajátítási jogot foglal magában, bizonyos, hogy az első sorban állattenyésztésre és nem szemtermelésre utalt erdélyrószi kisbirtokososztály súlyosan érzi a közlegelő hiányát. Sok helyen nagy áldozatokkal, vásárlás útján szerez magának felosztott .közlegelője helyett ujat. Ha a meglevő közlegelőket gazdasági érdekekből védelem alá veszi a törvény és azok korlátlan felosztását megakadályozza, természetes az is, hogy ily közlegelők létesítését kötelezővé kell tennie. A terület 3%-ában megállapított hozzájárulás mérve elég mérsékelt, szemben a nagy gazdasági érdekekkel. Az V. ós VI. czikkelyhez. Ha a földmivelésügyi minister határozatát a tagosítás elrendelése iránt beadott kérelem mellé csatolták, és tárgyalás kitűzését kérik, a bíróság éppúgy mint az előbbi rendelkezések kömlirják, hivatalból nyomozza ki a szükséges hányadot, a mely különböző a szerint, a mint a határozat az elrendelést hasznosnak és czélszerűen foganatosithatóknak mondja vagy nem. A tárgyalásra megidézett, de meg nem jelent felek csak abban az esetben tekintetnek ugy, mint a kik a tagosítást óhajtják, ha a földmivelésügyi
