Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről

539. szám. 143 állitják a tagositás megengedhetőségének gazdasági szempontokból megállapítandó előfeltételét. Ahhoz, hogy a tagositás elrendelése végett beadott kérelem sikerre vezessen, a m. kir. földmivelésügyi ministermm oly határozata szükséges, a mely a tagositást a községre nézve hasznosnak és czélszerűen keresztülvihetőnek mondja ki. Ezen előfeltétel fenforgása esetén a tagosításra szavazóknak az eddigi rendelkezések által megállapított hányada elégséges, oly változtatással, hogy a hányad kiszámításánál a birtokrendezés után közösben maradott területek is a tagositást kívánók birtokához számitandók. Ha azonban a földmivelésügyi minister határozata a tagositás elrendelése ellen szól, és a tagositást ennek daczára kérelmezik, akkor az elrendeléshez a birtok felerésze szükséges. A felerész megállapításánál indokolt a törvényes hozzájárulásoknál az a rendelkezés, hogy a felsorolt területek a tagositást ellenzők birtokához számíttassanak, mert a szakvélemény és határozat után csakugyan nem szól a közérdek a tagositási eljárás keresztülvitele mellett, s igy annak elrendelése megnehezíthető. A tagositás megengedhetőségónél legfőképen indokolt annak megállapítása, hogy gazdasági viszonyok indokolják-e a birtokviszonyok gyökeres átalakítását. A megengedhetőség elleni panaszok jogosultsággal azért birtak, mert az első sorban gazdasági érdekeket szolgáló munkálatok megindításánál eddig a gazdasági czélszerűség és hasznosság kérdése nem vétetett egyáltalán figyelembe, hanem egy tulaj donképen fiktív hányad kívánságától tétetett függővé az elrendelés. A földmivelésügyi minister határozata a bírósági Ítélet hozatalánál éppoly döntő momentum, mint a hányad megállapítása. A bíróság tehát nem birálja felül a szakvéleményt és a határozatot, pusztán megállapítja annak létezését éppúgy, mint a törvényes hányadot. Természetes, hogy a részleges tagositás elrendelésének ugyanazon előfeltételei vannak. Itt is kérheti azt bármely birtokos, és a földmivelésügyi minister kedvező határozata után, ha a tagositandó terület egynegyed részének birtokosai az általános tagositás elrendelésénél megállapított hozzászámitásokkal a tagositás iránti kérelmet magukévá teszik, a részleges tagositás elrendelendő. Fölöslegessé vált az 1892. évi XXIV. t.-cz. 7. §. rendelkezésének ama része, a mely a bíróság jogkörébe utalta annak elrendelését, hogy nagy kiterjedésű erdő, legelő és havasi területek az eljárásból kihagyassanak. A szakbizottság véleménye megállapításánál és a földmivelésügyi minister határozata hozatalánál ezeket a körülményeket is figyelembe veszi. A IV. czikkelyhez. A tagositást ellenszenvessé a parasztbirtokosság körében leginkább az tette, hogy igen sok helyen a tagositási eljárás során a közös legelőket egyénenként felosztották. Ez épen az állat-tartó kisebb gazdáknak okozott pótolhatatlan károkat, a kik mesterséges takarmányt nem termelhetnek, külön legelőket nem lótesithetnek. Ilyképen egész községek állatállománya pusztult ki. Sok községben pedig, a hol vagy kisebb közlegelő van, vagy egyáltalában nincsen, az állja útját a tagosításnak, hogy a birtokosság más legelő hijján legalább a nyomásos legelőhöz ragaszkodik. \