Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.

Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről

142 I 539. szám. Részletes indokolás. Az I. czikkelyhez. f •••,'"•*" -•'... •' Az 1871. évi LV. t.-cz. 4. §-a, a midőn az aránykulcs gyanánt az egyéni birtok terjedelmét jelöli ki, a közösekben való részesedés jogosultságát szabatosan nem irja körül, különösen meg nem állapítja azt, hogy mit kell külső birtoknak tekinteni, és hogy a belsőség nélküli külbirtok számításba veendő-e vagy sem. A 3. §-ban felsorolt kulcsok körülírása szintén a jogosultság meghatározása nélkül történt ugyan, de itt fölösleges is volna annak külön megállapítása, mert itt a kulcs a közös használat és a terhek viselésének mérve. Ebben pedig benne van a jogosultság meghatározása is. A mennyiben tehát sem a közös használat, sem a teherviselés aránya nem volna kinyomozható, és nem alkalmaztatnék (3. §.), a javaslat a közösökben való részesedés jogosultságát a községi belső telkek birtoklásához köti, úgy hogy az, a kinek csupán külső birtoka van, az arányosítandó fekvőségekből nem részesül. A bírói gyakorlat némi ingadozás után a régi belső telkek (antiqua-sessiók) birtoklásához köti a jogosultságot és a részesedési aránynak ezen § alapján való megállapításánál mindazokat külső birtokaik beszámításától elzárja, a kik községi régi belső telket nem bírnak. A régi belső telkek meghatározása azonban egyetlen egy törvényünkben sincsen körülírva, és a gyakorlatban való kinyomozásuk is alig lehetséges ,és számtalan perre ad okot. Pedig a ki általában a községben belsőséget bir, arról feltehető, hogy a közhelyekhez való jogosultságot is megszerezte, a közös használatban részt vett, mig az úgynevezett bebirók, a külbirtokosok, a kiknek belsőségük nincsen, külsőségeik után sohasem részesültek a közös ingatlanok használatában. A javaslat tehát a viszonyoknak megfelelő, egyedül helyesnek mutatkozó alapra helyezkedik, a midőn kijelenti, hogy csak a belbirtokosok tarthatnak a részesedésre igényt, de a midőn másrészt az antiqua-sessió és más belsőség között különbséget nem tesz. A székelyföldi telepitvényesekre vonatkozó intézkedés az 1873. évi XII. t.-cz. 27. §-ában foglaltatik. Szükségesnek mutatkozik azonban e helyen is rendelkezni e tekintetben, mert e törvény különben is elavult lóvén, sok helyen figyelmen kivül hagyatott. A külsőségek terjedelmének körülírása a gyakorlatnak felel meg, a melyet 1902. év óta a Körös községre nézve hozott curiai ítélet után a bíróságok általában követnek. A nagy kiterjedésű puszták, erdők, havasok, havasi legelők beszámítása tulajdonképen az eddig gyakorolt használat ellenére biztositana előnyt ezen külsőségek birtokosainak, a kik ezen ingatlanok után használatban soha sem részesültek. Indokolt tehát az aránykulcs terjedelmének megállapításánál ezen területeket figyelmen kivül hagyni. A II. és III. czikkelyhez. Az e czikkelyben foglalt §-ok a tagosítás megengedhetőségére eddig fennálló rendelkezéseket egy uj intézkedéssel egészítik ki, a mennyiben fel-