Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
136 539. szám. A közös ingatlanok haszonvétele az arányosítás előtt. Az úgynevezett úrbéri közösségeket az arányositási, illetve úrbéri elkülönítési eljárás végrehajtása előtt a jobbágy telki állományok arányában használták a volt úrbéresek vagy jogutódaik, az elkülönités és megejtett arányosítás is ezen az alapon rendezte a közös haszonvétel jogát a részesek között. A székelyföldön kivül fekvő, de lényegében a székelyföldi közbirtokosságok jellegével megegyező egyházhelyi nemesek közbirtokosságaiban hasonlóképpen az antiqua - sessiók kiterjedésének arányában gyakorolták, és rendezték a haszonvételt. A székelyföldi birtok-közösségeket az arányosítás előtt rendesen a községben lakók, ott füsttel (belsőséggel) birok használták. Az a haszonvétel, a melynek közössége, ha teher is volt, de a mely stabilitást biztositott a részeseknek haszonvételeik gyakorlásában, nagy jelentőségű volt a község társadalmi, kulturális fejlődésében. A haszonvétel különböző módon történt. Némely községekben a lakosok használati díj fejében bizonyos összeget fizettek a község pénztárába a közszükségletek fedezetére, mint pl. Háromszéken a legtöbb községben; máshol haszonbérbe adták a közbirtokokat, és a haszonbért osztották fel; ismét más községben természetben kijelölték a lakosoknak a használandó területet, vagy kiadták természetben a haszonvételt. Addig, a míg az osztrák polg. törvénykönyv a székely örökség jogi intézményét meg nem szüntette, annak természete szerint más mint székely ember nem örökösödhetett, atyafi, atyafia ellen ingatlanát idegennek el nem adhatta, örökség semmiképen el nem veszhetett, és még hűtlenség esetén is az atyafi vette birtokba az elvesztett jószágot. Ha tehát valaki nem volt »vérgyökér«, sem egyéni birtokot, sem egyéni jogosultságot a commune terrénumhoz nem szerezhetett. Ellenben a használat minden székely embert, mihelyt belsőséget szerzett, füsttel birt, megillette. Ez volt általában a gyakorlat. A belsőségek felépítésével, a »füst« szerzésével jogot nyert a községi lakos a közös haszonvételekhez. Az egyéni tulajdon szorosan el volt határolva a közös tulajdontól. Az egyéni tulajdon adás-vétel, zálog tárgya lehetett, a közös tulajdon nem. Ez a község, vagy községek összes füsttel biró birtokosait illette, de csak használatul. Valóságos hitbizományi jellege volt nem egy család, de egy törzs tagjai részére. 14 ) A használat mértéke az egyéni birtok terjedelméhez képest változott. A részesedés a közös haszonból különböző volt, de a legkisebb részes is kapott akkora failletményt vagy legeltetési jogot, a mennyi gazdasági igényének mező erdejét, esetleg áldozatok árán is fentartsa, ellenkezőleg, annak mielőbbi kihasználására és értékesítésére fog törekedni. Mert azt feltételezni sem lehet, hogy valamelyik kisebb birtokosnak szándéka volna az ilyen messze fekvő, és alig jövedelmező erdő területének felújítása, még akkor sem, ha ezt a költekezést vagyoni ereje megengedi. Ha pedig erre a hatóság kényszeritendi, inkább elfogja vesztegetni a kihasznált erdőterületeket, a melyek ilyenformán nagyon könnyen illetéktelen vagy idegen kezekbe kerülhetnének. 14 Jegyzet. Az 1845. évben Csikszentdomokos falu gyűlése Csik-Szépvizi kereskedő Szebeni Péternek haszonbérbe adja Muhos nevű havasát, illetve 1819. évben kötött szerződést megújítja. A haszonbérösszeg 400 frfc. és 20 véka tengeri, oly hozzáadással, hogy az új füstök szaporodásával a havas jövedelméből évenkint ezek is részesüljenek, Ugyanígy adták árendába Dánfalva és a többi öt község közös havasuk egy részét az azokon levő belsőségekkel együtt 1841-ben.
