Képviselőházi irományok, 1906. XIV. kötet • 531-578. sz.
Irományszámok - 1906-539. Törvényjavaslat az ország erdélyi részeiben, továbbá a volt Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd megyék és a volt Kővár vidék területén a birtokrendezésről, arányositásról és tagositásról szóló 1871. évi LV., 1880. évi XLV. és 1892. évi XXIV. törvényczikkek módositásáróül és kiegészitéséről
124 539. szám. volt összes törvények, az Appr. Const. III. r. 29 fej., az 1807. évi 21. t,-cz. 12. §-a, az 1836. évi XII. t.-cz. 2. §-a, az 1846/7. évi XV. t.-cz. 5. §-ának 2. b) pontja és a régi joggyakorlat is a jogosultságát a régi belső telkek birtokához, az ez alapon gyakorolt közös használathoz kötötték. 2) Osztókulcs gyanánt szintén a régi belső telkek szolgáltak. Vagyis az arányosítandó közös ingatlanból mindenki részesedett, a ki régi belsővel birt és az a belső, és ez ehhez tartozó ingatlanok terjedelme szolgált az arányosítás kulcsául. A még nem arányosított ingatlanok hasznai természetszerűleg az egy községben lakó, ott belsőséggel, »füst«-tel bíró birtokosokat illették meg. Az 1871. évi LV. t.-cz. 15. §-a által kötelezőleg elrendelt arányosításokat megelőzően az idegen, a »bebiró« (külbirtokos, a kinek belsősége nincsen) a közös ingatlanok hasznaiból soha sem részesedett. A területek felosztásánál lett később kérdéssé téve, hogy a bebirót illeti-e a közös területből részesedés? Az 1871. évi LV. t.-cz. a külső és belső birtokok területéhez köti a részesedési arányt, a nélkül hogy a jogosultságot másképen meghatározná, mint hivatkozással a közös használatban álló birtokosokra. Kétségtelen azonban, hogy e törvény a jogosultság eddigi alapját meg nem változtatta. Nem tette jogosultakká azokat, a kik az arányosítás előtt az ingatlan hasznaiból sohasem részesültek azért, mert a községben nem laktak, ott belsőséggel nem birtak. A mint azt az Appr. Const. III. 29. czíme, az ezt módosító és kiterfesztő 1846/7. évi erdélyi országgyűlés XV. t -ez. 5. §-a, a régi Partium területén ma is érvényben levő 1836. évi XII. t. ez. 2. §-a megállapítják, ugy maradt a jogosultság változatlan az 1871. évi LV. t.-cz. 4. ij-ának érvénybe lépte után is. Jogosultak azok, a kik a törvény életbelépte idejében közös használatot gyakoroltak azon az alapon, mert belsővel bírtak a községben. Vannak azonban Ítéletek, melyek szerint kül- és belbirtokos között különbség nem tétetett. Ezek értelmében jogosult mindenki, a ki a községben akár belső, akár külső ingatlant bír. Cs. Csatószegl983/89. 1. és 28/90 III. birói itólet. 3 ) Ellenben vannak ítéletek, a hol az úgynevezett bebirók jogosultsága nem állapíttatott meg; azon az alapon, mert a régi törvényeink közhasználatú ingatlanok használatára és ezekből osztály utján való rószeltetósre csak az 2 ) J e gyzet. A bögözi közbirtokosság arányosítása ügyében 1821. évben hozott marosvásárhelyi kir. táblai Ítélet indokai szerint a községi belső telek birtoka után jár a részesedés: »A mi a Fosztó István és Szabó István közt fennforgott azon kérdést illeti, hogy a közkelyekbeli rész csak a belső telket appertinentiák nélkül zálogban biró Szabó Istvánnak-e vagy a tulajdonos és az appertinentiákat biró tulajdonos Fosztó Istvánnak adassék ? erre nézve, mivel a belső telkek birtoka után jár a közhatárok osztálya, a belső telek birtokossát addig, a meddig zálogban birja azt, az azután járó közhatárbeli rész is, ugy mindazonáltal, hogy a teleknek a tulajdonoshoz visszabocsátásával ama résznek is ki kell bocsáttatni.« Ugyanígy a Zágoni 1831. évi február 28-án kelt itólet. 8 ) Jegyzet: Csik-Csatószeg községére nézve a következő indokolással részesítette az elsőfokú bíróság a külbirtokosokat: »A Osatószegben lakó birtokosok azon kérésének, hogy a külbirtokosok a közhelyekbeli résztől elzárassanak, hely adható nem volt, mivel aranykulcsul a birtok mennyisége állapittatik meg ós mivel a csatószegi határban eső birtokok között, tekintettel arra, hogy bel- meg, külbirtokos a tulajdonos, különbség nem tehető, fennebb hivatkozott törvény 4. §-a sem foglal ilyen rendelkezést magában, általában vagy arra vonatkozott rendeletekben fel nem található oly intézkedés., melynek alapján a külbirtokosok birtokaik utáni részesedésből kizárhatók lennónek«. (Ezzel ellenkező ítéletek alább).
