Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-473. A képviselőház munkásügyi bizottságának jelentése "a gazdasági munkásházak épitésének állami támogatásáról" szóló 452. számu törvényjavaslatról

50 473. szám. visszafizetni — joggal mondhatni, hogy 20—25.000 munkásház felépitóse lesz lehetővé téve. A kamatsegély úgy értelmezendő, hogy az állam a telekvásárlásra és házépitósre fordított tőke évi törlesztésének egy részét legfeljebb 50 éven át, illetve az évi bérösszeg egy bizonyos hányadát legfeljebb 30 éven át magára vállalja, mely időpontok mint maximalis törlesztési, illetve bérfizetési idők vannak megjelölve. Ezenkívül kedvezményként kimondja a javaslat, hogy az érdekeltek részére a létesítésre vonatkozó felméréseket, vázlatokat, terveket és egyéb okmányok terveit a földmüvelésügyi minister az államkincstár terhére díjtalanul elkészítteti. A munkás és a törvényhatóság vagy község közötti szerződések, az ezekre valamint a telekszerzósre s a felveendő kölcsönökre vonatkozó jogügyletek ós kedvezmények bélyeg- és illetékmentesek. Továbbá, hogy a munkásházak 20 évig adómentesek, mely időn belől a munkásházak czéljaira felhasznált területen italmórési engedélyt kiadni nem szabad. A munkásügyi bizottság mérlegelve e kedvezményeket, tudatában van annak, hogy a törvényjavaslat hasznos és üdvös, mint minden olyan alkotás, mely a szegény népen, az elhagyatott munkáson van hivatva segíteni, ugyanezért erkölcsi és gyakorlati szempontból javasolja annak elfogadását. Erkölcsi szempontból egyrészt azért, mert mint sajnosán tudjuk, a szegónv munkás nem képes a mai viszonyok között annyit keresni, hogy gyámolitás nélkül magának otthont alapítson, másrészt ami ebből következik, hogy t. i. a törvényhozás nem hagyhatja támasz nélkül azt, aki a hazai röghöz való ragaszkodását családi otthon alapításával kézzel foghatóan bebizonyítja. Gyakorlati szempontból pedig azért, mert e törvónynyel azt a biztos meggyőződést ültetjük a munkás lelkületébe, hogy nem él bizonytalanságban, mert bármi történjék is vele, neki és családjának megvan az ő nyugodt otthona így aztán elérjük azt, hogy a bizalom és a lelki megnyugvás fokozza az ő munkabírását, energiáját s a jövőbe azzal a tudattal tekinthet, hogy az anyaggal való küzdelemből édes hazánkban is győztesen kerülhet ki, itt is biztosítva van az ő megélhetése. E szempontok tekintetbe vételével a munkásügyi bizottság a törvényjavaslatot általánosságban elfogadásra ajánlván, mielőtt a részletekre vonatkozó észrevételeit előterjesztené, indíttatva érzi magát még néhány megjegyzést előadni. Nevezetesen feltétlenül helyesli a bizottság azt, hogy noha a'javaslat a munkásházak létesítésének kivitelét az önkormányzati működés keretébe utalja (törvényhatóság, község, a 10. §. szerint: szövetkezet, egyházközség stb..), a 2. §-ban mégis megfelelő módokat biztosit arra, hogy a munkások anyagi és erkölcsi szempontjából a kormány felügyeletet gyakoroljon a létesítő testület felett, a mennyiben a segély megadása előtt a létesítés feltételeit alaposan megbírálhatja. E szempontokból hangsúlyozni kívánja a bizottság azt is, a mit a javaslat indokolása is kiemel, hogy a munkásházak helyéül kijelölt terület e czélra alkalmas volta feltétlenül elsőrendűen fontos kérdésnek tekintendő, nehogy az elhelyezés akár gazdaságilag káros, akár társadalmilag lekicsinylő lehessen. Az építkezések tervére nézve azt gondolja a bizottság, hogy tényleg leghelyesebb ennek megállapítását a létesítő vármegyére vagy községre bizni, melyeknek a földmívelósügyi minister által ez év folyamán kiadott lakástervek mindenesetre igen jó útmutatást fognak adni. A bizottság azt is helyesli, hogy a létesítő vármegye vagy község ós a