Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-473. A képviselőház munkásügyi bizottságának jelentése "a gazdasági munkásházak épitésének állami támogatásáról" szóló 452. számu törvényjavaslatról

473. szám. 51 munkás közt létrejövendő szerződésre bízza a javaslat azon kérdések szabályozását, melyek a szerző munkás elhalálozása vagy keresetképtelensége esetében állanak elő, vagy a melyek akkor következnek be, ha a munkás az építkezés keresztülvitelében vagy később nem tartja meg a megállapodásokat. Ezeknek a kérdéseknek törvényben való egyöntetű szabályozása valóban a körülmények és a vidéki viszonyok változatossága mellett lehetetlen feladat lenne, épen ugy, mint az épitő vállalkozóval vagy szállítóval való jogviszonyoknak külön szabályozása. De a javaslatban mégis megoltalmazva látja a bizottság a közérdeket, mert a 2. §. nemcsak jogot ad, hanem kötelességet is hárit a kormányra, hogy a felek között létesülő szerződésen alapuló jogviszony mibenlétét megvizsgálja s csak akkor adja meg a kedvezményekét, ha a jogviszonyok szabályozására vonatkozó magánjogi szerződések megállapodásai is megfelelnek annak a czélnak, melyét a javaslat által megindított akczió szolgálni kíván. Általában a bizottság örömmel vette tudomásul a földmivelésügyi minister azon kijelentéseit, hogy a törvényhatóságok s községek közreműködését nemcsak a rendes administrativ hatósági közegek, hanem külön központi kiküldöttek által is rendszeresen irányítani és ellenőrizni fogja, mert az bizonyos, hogy egy ilyen akczió sikere csak ugy biztositható, ha a rendes hivatali teendőkön tul eső kérdésekben az irányítás egységes, czóltudatos és buzdító. Az adómentesség tekintetében a bizottság már most szívesen ajánlaná az 5. §-on túlmenő rendelkezéseket, de mert az adótörvényeket így, egyes kiszakított kérdésekben maga sem véli gyökeresen módosithatóknak, ettől az óhajától most eláll, remélvén, hogy az egységes reform keretében a szociális szempontok kellő megoldása biztosítva leend. Épen igy az italmérés kérdésében is csak ideiglenesnek tekinti a 6. §. rendelkezéseit, mert a nép érdekében ennél messzebb menő intézkedések lesznek szükségesek. A bizottság kijelenti, hogy azt az évi 300.000 Kát, mely e javaslat szerint a munkásházak létesítésének előmozdítására van szánva, csak kezdő tételnek tekinti, s már most hangsúlyozza, hogyha ennek felhasználása néhány év alatt a tervezett akczió sikeréről tesz tanúságot, a kormánynak és az országgyűlésnek a további támogatást ismét fel kell ajánlani, mert a munkásotthonok létesítése elsőrendű feladat. A részletekre nézve a munkásügyi bizottság a következő módosításokat ajánlja: A 2. §. a) pontjának szövegéből: »ha az építkezéshez kizárólag hazai anyag használtatik^ mint külön b) pont veendő fel azért, hogy a feltétel fontossága ezzel is kidomborittassék. E módosításhoz képest ugyanezen szakasz l> — /) pontjai c—rg) jelzéssel lesznek ellátva. A 4. §. második sorában, »azok a« szavakirályi szempontból feleslegesek igy törlendők. A 7. £.. negyedik sorában »tisztviselőjének szó után a bizottság közbe szurandónak tartja azt, hogy: »kivételes esetekben megadható*, mert ezáltal az illető tisztviselőnek az engedélyek megadására csakis komolyan indokolt esetekben lesz jogosultsága. Ugyanezen szakasz ötödik sorában a »nem terhelhető« szavak elé a »meg« szó beillesztése kívánatos. A bizottság, mivel mindén esetre nézve szükségesnek tartja azt, hogy a végrehajtás csak a törvényhatóság első tisztviselőjének engedélyével legyen foganatosítható, a vételárból, vagy a létesítésre adott kölcsönből eredő köve7*