Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.

Irományszámok - 1906-485. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről

148 485. szám. A vasúti szolgálati rendtartásról szóló s egyidejűleg benyújtott törvényjavaslat 6. §-ából kitetszik, hogy fogalmazók és mérnökök a vasutaknál csakis teljes jogi vagy államtudományi képesítéssel, illetve mérnöki oklevéllel biró egyének lehetnek. Az ily magas előképzettséggel biró egyénekkel szemben, figyelembe véve azt az anyagi és időbeli áldozatot, amit ezek tanulmányaiknak a főiskolákon való megszerzésére forditottak és azt a nagyobb intelligencziát, szellemi és erkölcsi tőkét, amit magasabb tanulmányaik folytán ezek a szolgálatba magukkal hoznak, teljesen méltányos és indokolt e megkülönböztetés az első kinevezésnél. Ez előny nyújtása nélkül a vasúti szolgálatban nélkülözhetetlen, megfelelően képzett jogászok és mérnökök alig is jönnének az államvasutakhoz. Annál is inkább megadandó a jogvégzett és a mérnöki oklevéllel biró egyéneknek a jelzett előny, mivel ezenkivül másnemű kivételes elbánást részükre a gyakorlati vasúti pályán intézményesen biztositandónak amúgy sem találok. A további gyorsabb előmenetel egyedül helyes feltételéül ugyanis, miként ezt már fentebb előadni szerencsém volt, csak a kiválóságnak, a rátermettségnek és a kötelességteljesitésnek beigazolt nagyobb mértékét ismerhetem el. E téren pedig a jogászok és mérnökök nagyobb előtanulmányaiknál fogva természetes előnyben vannak és lesznek, s ezért nem is veszem tervbe részükre sem a külön státus rendszerének, sem a rövidebb várakozási időnek, sem a magasabb előmenetelnek biztosítását, mert mindez indokolatlan, mesterséges támogatása volna az. amúgy is kedvezőbb helyzetben levőknek, s az esetleg teljesen érdemetleneket is egyaránt előnyben részesitené a legérdemesebbekkel szemben, ez utóbbiak nyilvánvaló hátrányára. b) Valamely más vasút állami kezelésbe vételénél átvett személyzet besorozásánál, illetve az államvasutak létszámába való kinevezésénél is el kell térni attól a szabálytól, hogy a kinevezés csak a legalacsonyabb fizetési fokozatba történhetik, mert a szerzett jogok érintése nélkül a már elért magasabb fizetéseket leszállítani nem lehet. Gondoskodás történik azonban a 3. §. 2. pontjának idevágó intézkedésével arról, hogy az ilyképen átvett alkalmazottak ne soroztassanak magasabb fizetési osztályokba vagy fizetési csoportokba illetve fizetési fokozatokba, mint a melyekben rendszeresitett fizetések az átvétel idejében élvezett fizetésük és a fizetés természetével biró egyéb illetményeiknek összegével egyenlő. c) Harmadik kivételként terveztetik a törvényjavaslatban a legalacsonyabb fizetésbe történő kinevezés általános szabálya alól az az eset, a midőn kiváló képzettségű egyéneknek a vasúti szolgálatban való alkalmazása a vasúti szolgálat érdekében kivánatos. Ily eset szükségessége ritkán és csak kivételesen fordulhat elő az oly nagyszámú személyzettel biró vállalatnál, mint a minő az államvasutak intézménye, mert ez mindenkor abban a kedvező helyzetben lehet és kell is hogy legyen, miszerint szükségletének kielégítésére a megfelelő személyzetet maga képezze ki magának, — mindazonáltal kivételesen mégis előfordulhat, hogy valamely kiváló szakerö alkalmazása válik, szükségessé. Ezek alkalmazása természetesen nem történhetik a legalacsonyabb kezdő fizetéssel, hanem csakis valamely magasabb fizetési osztálynak, vagy fizetési csoportnak, esetleg magasabb fizetési fokozatában megállapított fizetéssel. Ily esetekre vonatkozik a javaslatba felvett harmadik kivétel, azzal a korlátozással azonban, hogy az ily kivételes kinevezés mindenkor csak a kereskedelemügyi minister által vagy az ö engedélyével történhetik. A 3. §. utolsó bekezdése kimondja, hogy az elnök és az igazgatók kinevezésére vonatkozó és ezidőszerint érvényben levő szabályokat a jelen törvény nem