Képviselőházi irományok, 1910. XIII. kötet • 463-530 sz.
Irományszámok - 1906-485. Törvényjavaslat a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel biró alkalmazottai illetményeinek rendezéséről
132 485. szám. Indokolás „a magyar királyi államvasutak évi fizetéssel á biró alkalmazottai ^| illetményeinek rendezéséről" szóló törvényjavaslathoz. I. Általános rész. A magyar királyi államvasutak hálózatának az 1876. évtől kezdve részint uj épitkezések, részint egyes nagyobb magánvasutak államositása folytán történt jelentékeny kibővülésével az államvasutak személyzete is —- egyrészt a magánvasutak személyzetének szükségszerű átvételével, másrészt a forgalom nagyarányú emelkedésével — tetemesen megnövekedett. 1884. évi július hó 5-én adta ki az akkori közmunka- és közlekedési minister „A m. kir. államvasutak alkalmazottait megillető hivatalos czimekröl és illetményekről szóló szabályzat" czimen a személyzet illetményszabályzatát, melyet 1887. évi február hó 24-én egy második illetményszabályzat követett. Ez utóbbi, egyes módosításoktól eltekintve, lényegében megegyezett az 1884. évben kiadott szabályzattal, úgy, hogy a magyar királyi államvasutak alkalmazottainak illetményeire nézve javarészt ma is ugyanazok a szabályok vannak érvényben, amelyek 23 évvel ezelőtt állapíttattak meg. E közel negyedszázad alatt részben ujabb magánvasutak államositása és uj állami vonalak épitése, részben helyiérdekű vasutak épitése és ezek kezelésbevétele által a m. kir. államvasutak hálózata hatalmas méretekben bővült, olyannyira, hogy mig a m. kir. államvasutak által üzemben tartott vonalak hossza 1875-ben 1.072 km-t s 1883-ban 2.950 km-t tett, addig az 1906. év végén a m. kir. államvasutak 15.964 km hosszú vasúthálózatot tartottak üzemben. A hálózat gyarapodásával karöltve természetesen tetemesen megszaporodott az alkalmazottak száma is, amely ma már a félszázezret jóval túlhaladja. Szűkek lettek tehát a keretek, de e negyedszázad alatt számos más oly tényező is jelentkezett és lépett előtérbe, melyek az 1884-ik, illetve 1887-ik években fölállított kereteknek nemcsak bövitését, hanem alapjában való ujjáalkotását tették kívánatossá. Ezen negyedszázad alatt a m. kir. államvasutak hálózatának tetemes növekedésével egyidejűleg az életviszonyok is szerfelett megdrágultak. Ez utóbbi körülmény indította már 1893-ban az akkori kormányt arra, hogy az 1893. évi IV. törvényczikk megalkotásával az állami alkalmazottak illetményeit és előmeneteli viszonyait javítsa. Igaz, hogy azok az illetmények, melyeket az állam ezen törvénycikkben saját alkalmazottainak biztosított, még mindig alatta maradtak azoknak, melyeket az államvasuti alkalmazottak részére az 1884. évben kiadott illetményszabályzat megállapított, de ha a két szolgálat természetét összehasonlítjuk, úgy bizonyára a vasúti szolgálat minden más állami vagy általában közigazgatási szolgálatnál terhesebb, nagyobb lekötöttséggel jár és felelősségteljesebb, tehát indokolt is, hogy a vasúti alkalmazottak javadalma nagyobb legyen. Ez vezetett arra, hogy amikor 1903-ban az akkori kormány az állami tisztviselők, altisztek és szolgák illetményeinek ujabbi szabályozását czélba vette, az államvasuti alkalmazottak helyzetének javítását is kilátásba helyezte. így keletkezett a m. kir. államvasutak személyzetének 1904. évi illetményrendezése.
