Képviselőházi irományok, 1906. XII. kötet • 401-462. sz.

Irományszámok - 1906-442. A közoktatásügyi bizottság jelentése "a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanitók járandóságairól" szóló 411. számú törvényjavaslatról

442. szám. 327 terv s: érint is oly módon tanittassék, hogy a nem magyar anyanyelvű gyermek necsak a gépies magyar irást és olvasást sajátítsa el, de gondolatait magyarul érthetően ki is tudja fejezni, és szükséges intézkedni az esetre is, ha a kivánt eredmény a tanitó képességének fogyatékos volta miatt nem érhető el. Erkölcsi biztosítékot kivan szerezni a törvényjavaslat e czélok megvalósítására, midőn bármely jellegű elemi népiskolai tanítótól megköveteli, hogy a magyar haza, annak alkotmánya és törvényei iránti hűségét esküvel erősítse meg és ünnepélyes esküt tegyen arra is, hogy a gondjaira bizott ifjúságot a magyar haza szeretetében fogja nevelni. Ezeken kivül az államsegély igénybe vétele esetén a nemzeti czélok és állami érdekek hathatósabb biztosítása érdekében állapitja meg a javaslat az államnak a tanítói kinevezésekre való befolyását. Érvényben lévő törvényeink szerint az olyan felekezeti és községi tanitói állások betöltésekor, melyeknél a fizetés kiegészítéséhez az állam 120 korona összeget meghaladó pótsegélylyel járul, a tanitó alkalmazása a vallás- és közoktatásügyi minister jóváhagyásától függ. E rendelkezés megfelel az 1893 : XXVI. t.-cz. 11. §-ának s igy ezáltal az állami jogok nem terjesztetnek ki. De nem képezi az állami jogoknak fölösleges kiterjesztését a tanítók feletti fegyelmi jog gyakorlására vonatkozó biztosított befolyás sem, tekintve, hogy az állam ily befolyást csakis az állami és nemzeti érdekeket sértő fegyelmi vétségek elkövetése esetén kivan gyakorolni, mely érdekek megvédését amúgy sem bizhatja teljesen az iskolafentartókra. E befolyást is csak konkurrens módon akarja gyakorolni, midőn az iskolafentartók az ily vétségek megtorlására vonatkozó kötelezettségeiknek eleget nem tesznek. Ez intézkedés tehát már csak azért sem okozhat sérelmet, mivel oly esetben, midőn az állami és nemzeti érdekek az iskolafentartók ténykedésében is kellő védelmet találnak, állami beavatkozásnak szüksége nem lévén, kizárólag az iskolafentartóktól függ, hogy az állam beavatkozási joga csak papíron maradjon. A tapaszfalat igazolja, hogy jelzett állami és nemzeti érdekek nemcsak a tanítókkal, hanem az egyes iskola körén felül álló magasabb tényezőkkel és a lelkészekkel szemben is védelmet igényelnek. A javaslat ez esetekre is kiterjeszti figyelmét s az esetre is biztosítja az állami beavatkozást, ha ezen, a tanítón kivül és felül álló tényezőkkel szemben kellene megvédnie a nemzeti és állami érdekeket, teszi pedig ezt azzal a gondolattal, hogy »az iskolafentartók legsikeresebben akkor óvhatják meg autonómiájuk sérthetetlenségét, ha önmaguk gondoskodnak arról, hogy ennek palástjába burkoltan iskoláikban a nemzetellenes üzelmeknek menedéket nem nyújtanak.« A most előadott elvek szükségszerű folyományai a törvényjavaslatnak a tanitói állomásokon történt változások bejelentésére, az iskoláknál használt nyomtatványminták megállapítására s ezeknek, valamint az értesítőknek és bizonyítványoknak kiállítási nyelvére vonatkozó intézkedések. A közoktatásügyi bizottság, midőn ez alapelveket teljes mértékben magáévá tévén, a javaslatot általánosságban elfogadta és a képviselőház által is elfogadásra ajánlja, áttért annak részleteire s a részletekben való tárgyalás rendén a következő módosításokat tette és ajánlja szintén elfogadásra. Mindenek előtt a törvényjavaslat czimében is »hitfelekezeti« néptanítók megjelölést kívánja használni, mely kifejezés régebbi törvényeink terminológiájának is megfelel és szabatosabb az egyszerű »felekezcti« kifejezésnél. Egyáltalán a törvényjavaslat egész szövegében e kifejezést vette fel s a ministeri javaslatot ily módon szövegezte ott, ahol ez egyszerűen felekezetekről szól.