Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.
Irományszámok - 1906-241. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a báró Bánffy Dezső és több más országos képviselő által bejelentett mentelmi jog megsértése tárgyában
241. szám. 275 hozzá az e tárgyra vonatkozó megkeresést, melyben csupán az foglaltatott, hogy ujabbi idézések, valamint elővezetések és letartóztatások mellőzte?senek: nem délelőtt, hanem estefelé küldötte, —'annyira ragaszkodik az ő állításához, hogy az ettől eltérő állitás ellen »a leghatározottabban tiltakozik*. A beszerzett kézbesitési ivből ez az ellentétes körülmény nem tisztázható. Ez a mulasztás azonban éppenséggel nem menti a rendőrség nyilvánvalóan törvényellenes eljárását; mert ismernie kellett a törvényeket. Jelesül az 1723. évi végzemóny 10-ik articulusában, továbbá a Hármaskönyv I. rész. 14-dik czikkóben foglalt rendelkezéseket s ezeken kívül a képviselőháznak több alkalommal tett elvi ki jelentéseket tartalmazó határozatait, melyeknek figyelembe vételére utal a B P. R. 32. §-a is, kimondván, hogy >;az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát a jelen törvény nem érinti«. ISÍem mulaszthatja el a bizottság annak a körülménynek megállapítását, hogy a főkapitány a január 5-ón hozzá érkezett kir. ügyészi megkeresést másnapon, január 6-án iktatta be. Ennek indokolására a főkapitány azt hozza tel, hogy minden olyan beadvány, a mely délutáni 2 óra után érkezik oda, — mivel az iktató működése reggeli 8 órától délutáni 2 óráig tart, — másnap szokott beiktattatni. De ezen állitásának ellene mond éppen a jelen ügyben tanusitott azon eljárása is, hogy a nyomozás elrendelését tárgyazó s hozzája ugyancsak a késő délutáni órákban érkezett megkeresés az napi, vagyis deczember 13-iki iktatással van ellátva. Nincs indokolva az immár 6 hónappal ezelőtt befejezettnek tekintett nyomozási iratoknak hevertetóse ós a bűnpernek meg nem engedett szüneteltetése, a merylyel megakadályoztatott amaz elhatározott processnális eljárás, hogy a nyomozás befejeztével alkalmat kell nyújtani a képviselőháznak, hogy határozzon a fölött, vájjon bűnvádi eljárás tárgyául akarja-e ezt az esetet tenni; a mit különben, ha ez ezt akarta volna, souverainitásából kifolyólag, saját kezdeményezése folytán, a cselekmény elkövetése után kellett volna kinyilatkoztatnia, és pedig ama egyedül őt megillető törvénymagyarázatra vonatkozó kórdós kapcsában, hogy az adott esetben élni óhajt-e a saját Ítélkezési jogával, avagy eme törvényes jogát kivánja-e esetleg a rendes bíróságra átruházni? Ezen meg nem engedett szüneteltetése a bűnpernek, — mely ellen Polónyi Géza képviselő a kir. ügyésznél fel is szólalt — nyújtott tápot annak az általános felfogásnak a megórlelésére, hogy a kormányra és az őt támogató többségi pártra időközben kedvezőtlenné változott politikai helyzetnek reménylett jobbrafordulásával szándókoltatik az eljárást folytattatni, a mi mellett látszik harczolni az a körülmény, hogy a rendőrségnek az igazságügyminister által helytelenített eljárása folytán törvény ellenére felvett önvallomási jegyzőkönyvek egyszerűen az iratokhoz csatoltattak, a helyett, hogy azok — mint hatálytalanok, mint semmisek — figyelmen kivül hagyattak és tényleg megsemmisíttettek volna. Igyekezett a bizottság lehetőleg kideríteni azt, hogy nem gyakoroltatott-e és nem érvényesült-e valamely illetéktelen befolyás a bűnpör kezelése tekintetében a nyomozást teljesített rendőrségre? Az igazságügyminiszter a hozzá intézett azon kérdésre, hogy nincs-e tudomása arról, hogy a kormányelnök ezen ügy folytatására vonatkozólag a rendőrfőkapitánynyal nem órintkezett-e; nem adott-e neki valamely külön utasítást, — sem igenlő, sem nemleges választ nem adott, csupán azt jegyezte meg, hogy »ezt a kérdést magához a kormányelnök úrhoz tessék intézni*. 35*
