Képviselőházi irományok, 1906. X. kötet • 216-330. sz.

Irományszámok - 1906-241. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése a báró Bánffy Dezső és több más országos képviselő által bejelentett mentelmi jog megsértése tárgyában

276 241. szám. E tekintetben a rendőrkapitány annyit mond, hogy a nyomozást elrendelő kir. ügyészi határozat kézhez vétele után, — ha jól emlékszik, - egykét nap múlva »természetesen bejelentette az ügyet kötelességéhez képest a miniszterelnöknek, mint belügyminiszternek,- ki ezt tudomásul vette azzal, hogy törvényesen járjanak el az ügyészi megkeresés értelmében. Arra a kérdésre, hogy ezt a bejelentést szóval vagy Írásban tette-e? — következőleg válaszolt: »Szóval szoktam. Azután még Írásban . . .« Ekkor megszakította előadását ós igy nem tudhatni, mit akart még mondani. De ez elegendő azon jogos következtetés levonására, hogy azután Írásban is tett jelentést a belügyminiszternek. Minthogy az első szóbeli jelentés a kir. ügyészség megkeresése után napokkal törtónt, a mikor már a deczember 14-én foganatosított tömeges tanúkihallgatás megtörtént; továbbá, minthogy az ezt követő időkben Írásban is történhetett jelentés, — önkénytelenül felvetődött a kérdés, hogy ezen jelentéseknek megtételére minő indokok vezérelték őt, a .kinek tudnia kell, hogy birói funkcziót végez a bűnügyi nyomozás teljesitésóvel, a mi nem engedi meg a bármi más helyről nyilvánuló beavatkozást; még kevésbbé a jelentéstételeket, a melyekkel a bünpörök természetéből folyó hivatali titkok megőrzésére vonatkozó kötelesség megszegésének bűncselekménye követtetik el. Erre a kérdésre azzal felelt, hogy ez neki »általános kötelessége«, mivel minden belügyminiszter megkövetelte, hogy a fontosabb eseteket, különösen a melyeknek a közre nézve kihatásuk van politikai vagy társadalmi szempontból, — mondjuk a sztrájkokat, — »mindig követelték és követelik ma is, hogy jelenétst tegyek. A mostani belügyminiszter is. Nagyon természetes. Én kötelességemnek tartom őt erre nézve informálni. Hiszen ez természetes. Nem volna méltó arra, hogy a miniszterelnöki székben üljön, a ki ily dolgok iránt nem érdeklődik*. Előadja, hogy ezek után még két izben tett jelentést ez ügyben a belügyministernek, a ki érdeklődött a dolog iránt. Akkor t. i. mikor a hírlapokban megjelent a képviselők megidéztetósét tárgyazó közlemény, ő telefonon kérdezősködött, hogy miben áll a dolog. Mire ő jelentette, hogy megtörténtek ezek az idézések. Ezután kívánta tőlem, hogy szóbeli jelentést is szeretne ; és a mennyiben én ágyban fekvő beteg vagyok, küldj em hozzá Tóth János kapitányt, a kit akkor el is küldtem hozzá.« Egy más kérdésre később adott válaszából az is kitűnik, hogy a rendőrkapitány szintén kapott •>meghagyást rendeletet, üzenetet« a miniszterelnöktől, hogy jelentkezzék nála a szabadelvű körben. Ezt neki a rendőrkapitány jelentette is. Ez értelemben adta elő a tényállást a rendőrkapitány, a ki megjegyzi, hogy tőle a minister út kérdezte, hogy a képviselők közül kik ós hányan vannak kihallgatva. O megjelentette az »eredményt< ós a minister űr erre absolute semmiféle megjegyzést nem tett. Mindezeknek egybevetése után különös figyelemmel arra, hogy a főkapitány az igazságügyministernek ós a kir. főügyésznek személyes intervenoziója és kifejezett aggálya, sőt helytelenitő nyilatkozata daczára sem szüntette be a különbeni elővezettetés terhe alatt megidézett, az ő kifejezése szerint »önként megjelent* képviselőknek késő estig benyúló kihallgatását s hogy előző napon ebben az ügyben a ministerelnökkel értekezett; másrészt arra, hogy a belügyministerrel való gyakori érintkezését és jelentéstételeit egészen természetesnek mondja, mivel azt egyedüli fölöttes hatóságának tekinti: megdöbbentő valójában tárul elénk az a sötét kép, hogy az államhata-