Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-185. Törvényjavaslat a mértékek használatáról és ellenőrzéséről

72 185. szám. 58.438. szám alatt kelt belügyministeri rendelet a rendőrhatóságokra bizta. Ezeknek feladata tehát ellenőrizni, hogy a közforgalomban levő mértékek ós mérőeszközök megfelelőek-e és el vannak-e látva hitelesítési bélyeggel, illetve mértéksz'mlóket tartani ós azon esetre, ha a mértékek vagy mérőeszközök gyanúsak volnának, azt a legközelebbi hitelesitő hivatalban megvizsgáltatni. Nyilvánvaló, hogy a rendőrség ezen követelménynek csak akkor tudna megfelelni, ha a feladatához megkivánt külön szakképzettséggel rendelkeznék, mert annak megítélése, hogy valamely mérőeszköz helytelen vagy gyanus-e, feltótlenül szakismeretet és nagy gyakorlatot igényel és gyakorlatlan ember vagy sok gyanús, illetve teljesen hibás mértéket hagy a forgalomban vagy pedig a közönséget teljesen czéltalanul zaklatja. A rendőrségnek pedig a dolog természete szerint ilyen szakértelme nem lehet. Ennek a helyzetnek a következménye az, hogy a rendőrhatóság, mely különben is egyéb közigazgatási teendőkkel van el foglalva, a mértékügy iránt nem igen érdeklődött s a mértékek fölötti felügyeletet nem gyakorolta megfelelően Ezen, addig mig a mértékhitelesitők a fentebb tüzetesen vázoltak szerint a legtöbb esetben maguk sem voltak hatósági közegek, az által sem lehetett segiteni, hogy a rendőri közegek vizsgálataiknál a mértékhitelesitők közreműködését vehették igénybe. Ezt a bajt a törvényjavaslat mindig szigorúan szemelőtt tartva azt is, hogy a mértéket használó közönség a felesleges zaklatásoktól lehetőleg megóvassék, a mértókhivatalok államosításával kapcsolatban akként kivánja orvosolni, hogy a rendőrhatóságokon kivül a közforgalmi mértékek ellenőrzésére az állami mórtókhitelesitő hivatalokat is felhatalmazza, sőt a mértékek helyességének ellenőrzését, a melyhez szakértelem szükséges, kizárólag az utóbbiakra bizza. (27. §.) Az 1874. évi VIII. t.-czikk megalkotása óta az ipar ós technika óriási haladást tett és különösen az elektromos berendezések a mindennapi élet közszükségletévé váltak. Okvetlenül szükséges tehát, hogy az elektromos mennyiség egységei is törvényesen megállapittassanak és az ezen egységek mérésére szolgáló mértékek ós mérőeszközök hitelesíthetők legyenek. Erre a mai jogforrások nem nyújtanak alapot, a miért is a törvényjavaslat e hiányt pótolni kivánja. De egyúttal arról is gondoskodni kivan, hogy a mértókügy az ipar jövő haladásával is lépést tarthasson ós a jövőben felmerülő szükséghez képest a jelen törvényjavaslatban fel nem sorolt erők, például a fény mennyiségének egységei a törvényhozás felhatalmazása alapján — azonban új törvény alkotása nélkül — a közforgalom czóljaira megállapithatók legyenek és az új egységek mérésére szolgáló eszközök hitelesítése elrendelhetővé váljék. (2—12. § ok) és (t meg 15. §-ok). Mellőzve e helyütt az 1874. évi VIII. törvónyczikk számos félreérthető vagy be nem vált rendelkezéseinek módosítására vonatkozó javaslatokat, a melyeknek indokairól a törvényjavaslat illető szakaszainak kapcsán a részletes megokolásban számolok be, e helyütt csak a javaslatnak a hordókra vonatkozó rendelkezéseit kívánom kiemelni. A jelen javaslat a hordókat kiveszi a hitelesítési kényszer alól és csupán azoknak jelzését követeli meg. A hordók jelzését a javaslat szerint a hordójelző hivatalok fogják teljesíteni. A hordójelző hivatalok az egyes mértékhitelesítő hivatalok felügyelete alatt állanak és az egyes törvényhatóságok, illetőleg Horvát-Sziavonországokban a községek és városok által állíttatnak fel (24. és 25. §-ok),