Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-185. Törvényjavaslat a mértékek használatáról és ellenőrzéséről

185. szám. 71 hitelesítő, a kiknek a dolog természete szerint legfőbb érdeke, hogy minél több hitelesítési díjat szedjenek be és a kik tetszés szerint versenyezhettek egymással abban, hogy mily díjakat szabjanak meg a hitelesítésért. Hogy ilyen körülmények között a hitelesítés nem túlságos lelkiismeretességgel törtónt, az épp oly nyilvánvaló, mint az, hogy a hitelesítés nem felel meg ama czóljának, hogy a közforgalmi mértékek ellenőrzésére szolgáljon, sőt gyakran az ellenőrzés symbolumával, a hitelesítési bélyeggel való üzérkedéssé fajult. A felügyeletet az országban működő mértékhitelesítő hivatalok felett az állami központi mértékhitelesítő bizottság gyakorolta. E .bizottságnak sem szervezete, sem eszközei, sem személyzete (egy igazgató ós 2—3 felügyelő) nem volt elégséges arra, hogy megfelelő ellenőrzést gyakoroljon, sőt arra sem, hogy a mértékhitelesítő hivatalokat évenként legalább egyszer megvizsgálja. De a fentebb vázolt és első sorban a törvényhatóságok anyagi helyzetére visszavezethető szomorú helyzeten a leghathatósabb állami ellenőrzés sem segíthet. Gyökeres orvoslás csak az esetben várható, ha a mórtékhitelesitós állami feladattá tétetik ós ezt a szolgálati ágat az állam saját közegeivel és saját költségére látja el. Ez annyival is indokoltabb, mert az államnak a mértékügy terén ép úgy feladata az egységességet és megbizhatóságot a mértókügy egyöntetű szei'vezésóvel ós a szabályoknak pontos végrehajtásával biztosítani, a mint ezt a gazdasági forgalomban lebonyolódó szolgáltatások másik tényezőjére: a pénzre vonatkozólag megteszi. A mértókügy államosítása képezi tehát e törvényjavaslat egyik sarkalatos pontját. (19. §.)' Az 1874: VIII. t.-czikknek nagy hiánya, hogy nem intézkedik a mértékek időszakos hitelesítése felől. E hiánynak az a következménye, hogy bármily régen pl. 1875. évben hitelesített valamely mértéken vagy mérőeszközön levő hitelesítési bélyeg érvényes a mai napon is. Hogy ez helytelen, az nyilvánvaló. Mert hisz a mértékek és mérőeszközök huzamosabb időn keresztül való hasmálat által még akkor is megváltoznak, ha rajtuk semmi erőszakos sérülés sem történt. Például az a mérleg, a mely 1875. óv óta állandóan használatban volt, ez alatt, de még sokkal rövidebb idő alatt is elvesztette megkövetelt érzékenységét ós helyességét. Ha pedig az egyszer hitelesített mérték vagy mérőeszköz a közforgalomban korlátlan ideig használhatónak ismertetik el, ez által a közforgalom jobban károsodik, mintha a mértékek vagy mérőeszközök egyáltalában nem is hitelesíttetnének. Az egyszer ráütött bélyeg ugyanis félrevezeti a közönségnek még azt az értelmesebb részét is, a mely, ha a mérőeszközön hitelesítési bélyeget nem látna, talán maga igyekeznék valami útonmódon a mérték helyességéről meggyőződést szerezni. Épen ezért az egyedül helyes eljárás az, a mely a külföldön jóformán kivétel nélkül, így pl. Olaszországban, Francziaországban, Belgiumban, Ausztriában, Rumániában stb. fennáll, hogy t. i. a hitelesítési bélyeg egy bizonyos, a tapasztalat által czólszerűbbnek mutatott idő múlva, érvényét veszti és a közforgalomban levő mértékek és mérőeszközök ezen idő múlva újból hitelesitendők. Mindezeknél fogva a törvényjavaslat a mai visszás helyzet megszüntetése érdekében az időszakos hitelesítés intézményét kívánja meghonosítani. (!«.§•) A közforgalomban levő mórtékek ellenőrzését összhangzásban az 1874. évi VIII. t.-cz. ós az e részben intézkedő egyéb jogforrásokkal az 1875. évi