Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.
Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról
256 186. szám. A törvényjavaslat súlyosabb természetű vétségek eseteiből indult ki e rendelkezés felvételénél, melyek elől nem lehetett elzárkóznia. De azért a törvényjavaslat ily esetekre is gondoskodni kivan a sérült családjáról, mely nem szenvedhet anyagilag is a sérült hibájáért. Ezért a halála esetére igényjogosultsággal biró hozzátartozóknak ily esetekre is ad járadékot, még pedig azt az összeget, mely őket halálos baleset után megilletné. A javítóintézetbe való elhelyezés eseteire azonban ez a rendelkezés már nem vonatkozik, ez esetben fiatal gyermekekről lehet csak szó, kiknek hozzátartozóival szemben az ily messzemenő humanizmus már alig volna megokolva. Szünetel ezen szakasz szerint a járadék még akkor is, ha az azt élvező külföldön tartózkodik. Ebben a tekintetben a törvényjavaslat 96. §-ának rendelkezései megegyeznek a 77. §. rendelkezéseivel. 97. §. Habár az egész törvényjavaslatnak egyik sarkalatos elvi rendelkezése, hogy a kártalanítás járadékok és nem tőke alakjában történik, még sem zárkózhatni el az elől, hogy bizonyos esetekben a tőke fizettessék ki a sérültnek. Ezt a 97. §. oly esetekre korlátozza, midőn a részleges munkaképtelenség kártalanítása a teljes kártalanításnak 20'Vo-át meg nem haladja, vagyis ha valamely sérült munkabére pl. 1000 korona volt, úgy teljes járadéka tenne 60°/o-ot = 600 korona, ennek 20°/o-a pedig évi 120 korona, havi részletekben pedig 10 korona. Az elvégre nem sokat lendít sorsán, ha ily apró részletekben kapná ki az összeget, míg ha a tőke értékéhez jutna, mégis számot tehet esetleg nála. A törvényjavaslat emiitett elvi rendelkezését — mely szerint a kártalanítások járadékok alakjában történnek — ez a kivitel alig érinti, mert ha el is vész esetleg a munkásra nézve maga ez a tőke is, anyagi viszonyaiban nem fog túlságos érzékenyen érintetni, mindössze havi 10 korona elmaradásáról lévén akkor is csak szó. Mindazonáltal ez az összeg is csak akkor fizethető ki, ha a sérültre nézve illetékes község vagy állandó lakóhelyének elöljárósága — mint a mely községeknek a szegényügy révén esetleg terhére eshetnék — ahhoz hozzájárul és ha a pénztár kellő módon kioktatta az illetőt, hogy ezzel a tőke-kifizetéssel elvesztette minden későbbi igényét még arra az esetre is, ha állapota a kártalanítás alapját képezett baleset következtében esetleg lényegesen rosszabbodnék is. Az első kikötés felvételét az tette szükségessé, hogy az illető ne essen községe szegónyalapjának terhére, illetőleg, ha netalán esik is, a pénztárnak ne legyen abban része. A másiknak felvétele ellenben abban találja magyarázatát, hogy a munkás, esetleg nem ismervén a törvényt és a pénztár alapszabályait, nem ismerheti cselekedete jogkövetkezményeit, tehát eleve figyelmeztetendő azokra. Megjegyzendő azonban, hogy a tőkeérték kifizetése nem kötelező még ily esetekre sem a pénztárra, hanem az igazgatóság belátásra van bizva. Oka ennek az, hogy a könnyelmű munkástól, a kinek életmódja arra a feltevésre enged következtetni, hogy a tőkét nem észszerűen, nem családja érdekében fogja felhasználni, ennek kifizetése megtagadható legyen, mert ily esetekben a tőkeérték kifizetése tulajdonképen a könnyelműség istápolása lenne. Epén ezért az igazgatóság határozata végérvé^es", felebbezés tárgyát nem képezheti, nem is volna ennek czélja, mert a munkásbiztositási hivatal, melyhez esetleg felebbezni lehetne, nem ismerheti az illetőt, tehát nem is érvényesíthetné ezt a szempontot. A járadék tőkeértékének számítási kulcsát a munkásbiztositási hivatal fogja megállapítani, természetesen nem esetről-esetre, hanem általánosságban. Abban az esetben azonban, ha a járadékot élvező a tőkeérték összegével
