Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. 255 tal. Ausztriában úgy enyhitettek ezen, hogy a postatakarókpénztár bizonyos; csekély jutalék fejében elvállalta az e tekintetben is helyes kifizetésekért a garancziát. Esetleg lehet ezt nálunk is megtenni és akkor feleslegessé válik ez a rendelkezés. Emiitettem a 92. szakasznál, hogy a kártalanítás megállapításának közlésénél figyelmeztetendő a járadékot élvező arra, hogy jogorvoslat bejelentésének esetében is vegye föl a megállapított járadékot, mert ez nem befolyásolja, ügyének elintézését. Ebből folyólag viszont arra nézve is szükséges intézkedni, hogy ha a jogorvoslat rendjén esetleg a járadékot élvezőre nézve kedvezőtlenül dől el a kérdés, mi történik akkor a már kifizetett, esetleg magasabb összeggel? A törvényjavaslat azt az álláspontot foglalja el, hogy a szabályszerűen kifizetett járadék visszafizetése nem követelhető, mert a biztosított, illetőleg utána járadékot élvező jóhiszeműen vette fel az akkor esedékes összeget, nem volna tehát méltányos, azt, illetőleg a későbbi megállapítás szerinti különbözetet tőle visszakövetelni. De még ettől is eltekintve, az ily követelések csak kis részletekben volnának levonhatók, az pedig olyan nyilvántartásokat és kezelést igón3^elne, hogy annak költségei nem állanának arányban a levonandó összegekkel. Ennek kapcsán ugyané nyilvántartási okokból a kiutalt járadék felvételének elévülését is ki kellett mondani. Ezt a törvényjavaslat egy évben állapítja meg, a mi bizonyára elegendő idő még a legkivótelesebb esetben is. A ki ez idő alatt a járadékrészietet nem veszi fel, az végleg elvesztette az arra való igényét. Ez is olyan rendelkezés, mely a valóságban ritkán fog ugyan alkalmazásba vétetni, de gondoskodni kell azért ily esetekre is magában a törvényben. A járadékot élvező sérült állapotában beállható változások esetére ren- D- »• delkezik a törvényjavaslat 95. §-a. Oly esetekre, midőn vagy rosszabbodik a biztosított helyzete, vagyis később nagyobb fokú munkaképtelenség áll be, mint a mely kártalanításánál megállapittatott, mely esetben módot kell neki adni, hogy újabb kártalanítási eljárás folyamatba tételét kérhesse, vagy javul a helyzete és az esetre ugyanezt a jogot a pénztárnak is biztosítani kell. Az előbbi esetben a pénztárra nézve áll elő a kérés teljesítésének feltétlen kötelező volta, az utóbbiban a pénztár kívánságának való feltótlen engedelmesség a munkásra nézve. A 95. §. rendelkezik az esetleges járadék-változás jogérvényességónek időpontjára nézve is, kimondva, hogy úgy a leszállítás, mint a felemelés csak az érdekelt fél értesítését követő hónappal lép jogerőre, a mivel elkerülni akarja a különböző elszámolásokat. A törvényjavaslat 96. §-a az iránt rendelkezik, hogy a járadékok bizo- 96- §• nyos esetben teljesen szünetelhetnek. Ilyen esetek, midőn a sérült nem maradhat járadéka élvezetében, ha szabadságvesztésre ítéltetik, javító intézetbe helyeztetik el, vagy ha hosszabb időre külföldre meg}'. A mi e rendelkezéseket illeti, természetes, hogy szabadságvesztés idejére senki sem élvezhet járadékot. A szabadságvesztés ideje legalább egy hónapban álláp ittatott meg. Ennél rövidebb időnek megállapítása esetleg sok bajjal járhat, mert többnyire munkásokról lévén szó, előfordulhat, hogy kisebb-nagyobb kihágásért, melybe esetleg önhibájukon kivül is esnek, néhány napi elzárásra ítéltetnek, illetőlég pénzbüntetést váltanak még ily ínődoh és akkor már be kellene szüntetni járadékukat. Ez a törvényjavaslatnak nem intencziója. De nem is volna helyén, ez inkább a pénztárra volna büntetés, melynek megszaporíthatná az igazgatási teendőit.