Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

m® \M. azám. Érdekeltek első sorban a munkaadó, a kinek üzemében a baleset történt ós a sérült alkalmazott, illetve hátramaradottai, ha a sérülés halálos volt. Ezeknek feltétlen joguk van megkövetelni, hogy a vizsgálatba bevonassanak, fentartva természetesen a sérültnek azt a jogát is, hogy magát ott képviseltethesse, ha állapota olyan, hogy személyesen nem jelenhetnék meg. Ugyanezt a jogot a munkaadóra kimondani felesleges, mer^ a vizsgálat annak üzemében, tehát nála történik, a hol vagy személyesen van jelen, vagy gyárának igazgatója, vezetője vagy más megbizottja, a kinek a vizsgálat adatainak kiderítésében tulaj dónk épen közre kell működnie. Erdekeltek másodsorban az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, illetve az illetékes kerületi munkásbiztositó pénztár. Ezektől sem lehet azt a jogot elvonni, nem is forog fenn arra nézve semmi ok, hogy, a vizsgálatnál részt vegyenek ós annak tapasztalatait esetleg intézményük l'avára értékesítsék. És végül érdekelt fontos szocziálpolitikai hivatásánál fogva az iparfelügyelő, a ki e réven szerezhet legtöbb tapasztalatot hivatása egyik legfontosabb részének ellátásához, a balesetek lehető elhárításához. A mily természetes ezeknek bevonása a vizsgálatba, olyan fontos az, hogy joga legyen az eljáró rendőrhatóságnak a sérült kezelő orvosát, vagy más szakértőt is igénybe venni a vizsgálatnál. Sőt az ügy, a balesetek okainak lehető alapos ós részletes kiderítése érdekében ennek a rendelkezésnek mennél nagyobb mértékben való alkalmazása kívánatos, érdekében áll ez a sérülteknek, de mindenek felett magának az intézménynek és a balesetek elhárítására vonatkozó törekvéseknek. A vizsgálat czólja lóvén megállapítani mindenek előtt azt, hogy kártalanítás alapjául szolgáló, tehát üzemi baleset forog-e fenn, továbbá kideríteni a kártalanítás alapját, azon adatokat kutatja természetszerűleg, melyek erre következtetést engednek. Az első szempontból kutatja tehát a baleset okát, melynek részletes ismertetésére lesz szükség azért, mert az üzemi baleset fogalma sem magában a törvényben, sem általánosságban teljesen szabatosan nem határozható meg, hanem csak esetről-esetre, mindig az összes viszonyok figyelembe vételével. Ezért is irja elő a törvényjavaslat, hogy a vizsgálat a baleset helyén, tehát az üzemben, ott, a hol a baleset történt, hajtandó végi'e, nehogy előfordulhasson az, a mi külföldön nem ritka panasz tárgya, hogy az eljáró hatóság a maga hivatalos helyiségébe rendeli az érdekelteket és ott tartja meg a vizsgálatot. Az ilyen, a hatóság szempontjából kényelmes, de az ügyre nézve káros eljárást a törvényjavaslat kizárja. Épen oly részletességgel, mint a baleset adatai, állapitandók meg azok az adatok, melyek a kártalanítási eljáráshoz szükségesek. Nevezetesen a sérülés természete. Ebből lesz legtöbb esetben magára a kártalanítás alapjául szolgáló munkaképtelenségre ós hozzávetőleges mórvére következtetés vonható; végül megállapitandók a sérülés következményei, úgyszintén a sérülést, illetve balesetet előidéző esetleges mulasztások. A törvényjavaslat csak azon adatok megállapítását utalja a rendőrhatósági vizsgálat körébe, e hatóság felesleges megterhelésének elkerülése czéljából, melyek a rendőrhatósági vizsgálatnál okvetlenül megállapitandók. Egyéb, a kártalanításnál fontossággal biró adatok megállapitása a kerületi munkásbiztositó pénztárak feladata lesz. &1- §• A törvényjavaslat 87. §-a az utazás közben előfordult balesetek bejelentésének módját szabályozza. Habár eire nézve lehetne magát a közlekedési