Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

244 186. szám. kapnak, évi javadalmazás gyanánt a betegség esetére való biztosításra a törvényjavaslat 24. §-a szerint megállapitott és reájuk nézve irányadó átlagos napibór 300-szorosa veendő. 80. §. Miután ugy a betegség, mint a baleset esetére való bktositást egy országos pénztár végzi és miután az országos pénztárnak a betegsegélyek közvetlen nyújtása tekintetében is a kerületi munkásbiztositó pénztárak, illetve vállalati betegsegélyző pénztárak a közvetítő szervei, ennélfogva természetes, hogy a baleset által sújtott alkalmazottnak betegség esetére vfló segélyezésére ós gyógykezelésére nézve a betegség egész tartama alatt a kerületi munkásbiztositó pénztárak, illetve a vállalati betegsegélyző pénztárak vannak kötelezve. A törvényjavaslat 80. §-ának azt a rendelkezését, mely szerint a baleset által sújtott munkás betegsególyezóséből felmerülő költségek az első 10 héten át a betegség esetére való biztosítást terhelik és e költségek csak a 11-ik héttől kezdve mennek át a balesetbiztosítás számlájára, már a törvényjavaslat 71. §-ának 1-ső pontjánál megindokoltam. 81. §. Oly esetekben, midőn, olyan sérült igényel gyógykezelést, a ki betegség esetére biztosítva nincs, ennek a törvényszerű betegsególyeket természetesen szintén a kerületi munkásbiztositó pénztár, illetve a vállalati betegsegélyző pénztár fogja kiszolgáltatni, de ez esetben a kiszolgáltatott segélyek értékét, a mennyiben az nem a balesetbiztosítást, hanem a betegség esetére való biztosítást terheli, tehát a baleset napjától kezdve a 10-ik hót végéig nyújtott betegsegélyek értékét a munkaadó az országos munkásbetegsegélyző ós balesetbiztosító pénztárnak megtéríteni tartozik. Ilyen betegség esetére nem biztosított sérültek lehetnek a törvényjavaslat 8. §-a alapján csupán balesetre biztosított alkalmazottak, illetőleg egyének. 82—8i. §§. A törvényjavaslat 82—84. §-ai az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, úgyszintén a baleset által sújtott sérült kártalanítási igényeiről rendelkeznek. Ilyen kártalanítási igény úgy a pénztárt, mint a sérültet a munkaadóval, annak saját eljárásáért felelősséggel tartozó megbízottjával ós harmadik személyekkel szemben illetheti meg. A törvényjavaslat e kártalanítási kötelezettség tekintetében eltérő módon intézkedik a szerint, a mint a kártalanítási kötelezettség a munkaadót, illetve megbízottját, vagy pedig harmadik személyeket terheli. A harmadik személyeket terhelő kártérítési kötelezettséget nevezetesen a törvényjavaslat teljesen érintetlenül hagyja, úgy hogy ebben a tekintetben a harmadik személyeket kötelező kártérítésre nézve a magánjog szabályai az irányadók. Ezzel szemben a törvényjavaslat a munkaadók, illetve megbízottaknak kártérítési felelősségét csak bizonyos korlátok között állapítja meg. És pedig azért, mert a munkaadó a balesetbiztosítási szövetkezetbe éppen azért vonatik be, hogy attól a kártérítési kötelezettségtől, mely őt az alkalmazottait ért baleset után a magánjogi szabályok értelmében terheli, mindazon esetekben mentesittessék, midőn a munkaadót szándékosság vagy súlyos beszámítás alá eső vétkes gondatlanság nem terheli. A törvényjavaslat 82. és 83. §§. ezek szerint a munkaadó, illetve megbízottjának kártérítési felelősségót csupán a szándékosság, vagy súlyos beszámítás alá eső vétkes gondatlanság eseteiben állapítja meg, mely vétkes gondatlanság a törvényjavaslat 82. és 83. §-ai szerint akkor forog fenn, ha a munkaadó, illetve annak megbízottja a törvény alapján hatóságilag elrendelt óvó-rendszabályokat nem foganatosítja, illetőleg az igy elrendelt óvókészülókekről nem gondoskodik. Ugy a szándékosság, mint a jelzett vétkes gondatlanság eseteiben a munkaadót terhelő kártérítési kötelezettség érvényesítésénél kétféle eljárás