Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. ' 245 követendő a szerint, a mint e kártérítési kötelezettség az országos munkásbetegsegélyző. és balesetbiztosító pénztárral, vagy pedig magával a sérülttel szemben áll fenn. A törvényjavaslat 83. §-a ugyanis a sérült kártérítési igényét a szándékosság és a vétkes gondatlanság jelzett eseteiben is ahhoz a feltételhez köti, hogy ugy a szándékosság, mint a vétkes gondatlanság előzetesen jogerős büntető bírósági Ítélettel állapítandó meg, nehogy az alkalmazottak a munkaadókat balesetek esetén, tekintettel arra, hogy az alkalmazottakat vagyontalanságuk miatt a peres eljárásból kifolyólag hátrányok alig terheltetik, ok nélküli magánjogi perekkel zaklathassák. Bár a törvényjavaslat 83-ik §-ának ez a rendelkezése az alkalmazottak magánjogi igényei szempontjából hátrányosnak tűnhetik fel, mégis tekintettel arra, hogy a munkaadó magánjogi szavatossága — mint előbb is említettem a 71. §. 2-ik pontjánál — a baleseti kártalanításokra nézve teljes fedezetet n?m nyújt, miután a munkaadónál nem mindig van meg az a vagyoni alap, melyből a sérült alkalmazottnak bíróilag megállapított kártalanítási igénye fedezhető, míg ezzel szemben a törvényjavaslat a balesetbiztosítás kötelező szabályozása révén kizárólag a munkaadók költségén a biztosított alkalmazottaknak a viszonyok által megengedett teljes mérvű és minden tekintetben biztosított kártalanítást nyújt, igazságosnak és méltányosnak látszik, hogy a munkaadók felelősségüknek a törvényjavaslat 82. ós 83. §-aiban megállapított esetein kivül ós illetőleg a kártérítési kötelezettségek alapjának tényleges fennforgása nélkül, az alkalmazottak által ok nélküli zaklatásoknak ós a peres eljárásból folyó költségeknek kitéve ne legyenek. A törvényjavaslat 82. §-a a kártérítési igény érvényesítésének feltétele gyanánt a büntető bírósági ítéletet nem irja elő és pedig azért, mert a 82. §. az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár kártérítési igényei felől rendelkezik, a felől pedig, hogy az országos pénztár a munkaadókat oknélküli zaklatásban ne részesítse, a törvényjavaslatban intézkedni szükségesnek nem mutatkozik. A törvényjavaslat 83. §-a a sérült alkalmazottaknak az ott megállapított esetekben is csak annyiban ad kártérítési igényt, a mennyiben a törvény alapján nyújtott kártalanítást a rendes bírói utón megítélendő kártalanítás összege meghaladja. Más esetekben, mint a melyeket a törvényjavaslat 83-ik §-a megállapít, a munkaadó, illetve az üzemtulajdonos a törvény értelmében biztosítottakkal, vagy hozzátartozóikkal szemben a törvényjavaslat 83-ik §-a szerint kártérítéssel nem tartozik. A törvényjavaslat 83-ik §-a intézkedik arra nézve is, hogy az országos munkásbetegsegélyző- és balesetbiztosító pénztár a sérültet harmadik személyekkel szemben megillető kártalanítási igényt az általa nyújtott baleseti segélyek és kártalanítások erejéig a sérülttől átvehesse. Végül a törvényjavaslat 84-ik §-a a 83 §-ban foglalt amaz intézkedés folytán, hogy a sérült kártalanítási igényét a munkaadóval, illetve megbízottjával szemben csak abban az esetben érvényesítheti, ha a kártalanításra szolgáló cselekmény vagy mulasztás büntetőbírósági ítélettel megállapittatott, intézkedést tartalmaz arra az esetre iá, ha a szándékosság vagy a gondatlanság büntető birói megállapítása a balesetet előidózettnek távolléte vagy más, személyében rejlő okok miatt nem lehetséges. Ez esetekben a törvényjavaslat a sérültet megillető kártalanítási igény érvényesítését büntető bírósági ítélet nélkül is lehetővé teszi.