Képviselőházi irományok, 1910. IX. kötet • 183-215. sz.

Irományszámok - 1906-186. Törvényjavaslat az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleet esetére való biztositásáról

186. szám. ; 233 az elmulasztott fizetési- határnaptól számított négy hét alatt az addig esedékessé vált összes járulókokat befizetik, tagsági jogaikat és segélyezési igényeiket minden korlátozás nélkül tovább is megtarthassák. A törvényjavaslat az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító G2 pénztár biztosított tagjait, ha a foglalkozásból kilépve, vagy ha keresethiány miatt a biztositási járulékok fizetését elmulasztják, tagok lenni megszűnnek, a tagság megszűnése után is bizonyos időtartamon belül a teljes alapszabályszerű segélyezés kedvezményében részesiti. Tekintettel azonban arra, hogy a tagság megszűnése utáni segélyezési igényre nézve a törvényjavaslat 62. §-ában megállapított időtartam úgy értendő, hogy az illető biztosított az ezen időtartamon belül bekövetkezett betegsége esetében nem csupán az illető időtartam hátralevő részéig, hanem a törvényben, illetőleg az alapszabályokban megállapított teljes időtartamra tarthat segélyezésekre igényt, a törvényjavaslat e nagy anyagi kiadásokkal járó kedvezményt csak bizonyos hosszabb ideig tartó tagság esetére állapítja meg, nevezetesen akképen intézkedik, hogy az a biztosított tag, a ki egy óv tartama alatt összesen hat hónapig volt biztosítva, a pénztárból való kilépése után még három hétig, ha pedig két óv leforgása alatt legalább 12 hónapig volt biztosítva, hat hétig élvezi a segélyezési igényeket. A törvényjavaslatnak ez az intézkedése az 1891. évi XIV. t.-cz. 25. §-ával szemben bizonyos korlátozást jelent. A törvény idézett szakaszában ugyanis a tagság megszűnése után teljes hat hétig a szóban levő kedvezmény a pénztárnál eltöltött tagság idejére való minden tekintet nélkül állapíttatott meg. Tekintettel azonban arra, hogy a pénztári segélyezések, mint emiitettem, igen nagy értéket képviselnek és hogy az esetleg igen rövid ideig, talán csak napokig tartott pénztári tagsággal és az ilyen rövid idő alatt tett csekély befizetésekkel szemben a szóban levő kedvezmények semmiféle arányba nem hozhatók, úgy hogy e nagy kedvezmények biztosításra a méltányosság követelményeit is teljesen meghaladva, a pénztárnak rendkívüli nagy mórtékben való igénybevételét okozhatja, ennélfogva a törvényjavaslatban kontemplált szóban levő korlátozás a pénztár érdekeinek biztosítása szempontjából szükséges, anélkül, hogy ez a korlátozás a pénztári tagok jogos ós méltányos igényeivel szemben csak a legcsekélyebb mértékben is méltánytalannak volna tekinthető. Az 1891. évi XIV. t.-cz. a törvényszerű évenkinti fegyvergyakorlatokra behívott alkalmazottaknak tagsági és segélyezési igényeit kifejezetten nem biztosítván, ezekkel szemben a törvény végrehajtásánál az az eljárás követtetett, hogy a fegyvergyakorlatra behívott alkalmazottak a fegvvergyakorlat ideje alatt szerzett betegségből kifolyólag semminemű segélyezésben nem részesittettek, annak következménye-képen, hogy a fegyvergyakorlat ideje alatt, még ha esetleg az ipartörvény 96-ik §-a értelmében a pénztári tagságmegszűntnek nem is vétetett, a tagsági járulékok sem voltak fizetendők, A törvényjavaslat ezzel szemben, tekintettel arra, hogy az alkalmazottak a fegyvergyakorlat ideje alatt általános honpolgári kötelezettséget teljesítenek és hogy ennélfogva ha a fegyvergyakorlat ideje alatt, a midőn katonai . ellátásban és ápolásban részesittetnek, nem részesülnek is a pénztár részéről segélyezésben, de ezzel szemben méltánytalannak mutatkoznék az, ha a katonai szolgálatból kikerülve a szolgálat tartama alatt szerzett ós továbbra is fennálló betegségből kifolyólag segélyezésben nem részesülnének, akképen intézkedik, hogy a fegyvergyakorlatra behívott alkalmazottnak pénztári tagsága nem szűnik meg, bár a fegyvergyakorlat ideje alatt sem ő, sem a munkaadója járulékot fizetni nem tartozik ós ennek folyományaképen a katonai liéfvb,. iromány. 1906—1911. IX. kötet. 30